Arctorna - A világ legmókásabb ránctalanító módszere

Évekkel ezelőtt hallottam először az arctornáról. Egy reggeli műsorban mesélt róla egy hölgy, aki a módszer egyik neves hazai képviselője. Dióhéjban annyi a lényeg, hogy

Éppúgy, mint a fitnesz világában, az arctorna terén is többféle „edzésterv" létezik, eltérő erősséggel és gyakorlatsorokkal.

A pár perces beszélgetés alatt persze végig a nő arcát figyeltem, hiszen annál jobb referenciája úgysem lehet. (Edzést is így választok. Ha az edző puhány vagy például dohányzik, az számomra nem lehet hiteles.) Természetesen üde, sugárzóan szép, feszes arca volt. Voltak ráncai, de nem ijesztően mélyek, komorak, hanem inkább csak jelzésszerűek. Lenyűgözött az összhatás, elhatároztam, hogy a harmincadik születésnapomra, majd az ő tanfolyamára kérek vouchert.

Gondoltam, addig úgyis ráér, mert mindig fiatalabbnak néznek a koromnál. Előrevetítettem, hogy a harmincéves arcom, pont jó lesz. Ha azt valamelyest szinten tudnám tartani a speciális tornával, azzal nagyjából elégedett lennék. Addig is megfogadtam néhány tanácsot és megpróbáltam átszoktatni magam a háton alvásra, odafigyeltem, hogy kevesebbet ráncoljam a homlokom, gyakrabban hordtam a szemüvegemet, hogy ne hunyorítsak. Majdnem vettem selyem párnahuzatot is, de épp nem futotta rá.

Teltek-múltak az évek, harmincöt évesen jutott eszembe, hogy elfelejtettem! Teljesen kiesett, hogy én ezt terveztem, most pedig már lehet, hogy késő. A tanfolyamok száma megsokszorozódott, de hamar rábukkantam az eredetire. Az a nő nyolc év alatt, szinte semmit sem változott! Vagy nagyon hatékony a módszer vagy csal, de én úgy döntöttem hiszek neki. Megérdeklődtem, hogy mikor indul a következő tanfolyam, és azonnal be is iratkoztam volna, ha a Covid nem tett volna keresztbe. Mivel a lelkiismeretes szakember hibajavítási lehetőség nélkül nem javasolja az arctorna elsajátítását, megint elnapoltam a témát.

Nem bírtam megállni és letöltöttem egy mobilos arctorna applikációt, ami minden reggel 5-10 percre a fürdőszobai tükör elé parancsol, és már indulhat is a szépülés. A gyakorlatokat „mozgórajzok" szemléltetik, amit hol értek, hol nem, de lelkesen próbálkozom. Ha valami nem tiszta, YouTube videókból lesek, hátha megtalálom pont a kérdéses mozdulatsort.

Nehéz leírni azt a hangulatot, ami ilyenkor a fürdőszobában uralkodik, pláne, ha nem zárkózom be és néha-néha benéz a kisfiam vagy a férjem. Olyan is volt már, hogy lesből kacagtak rajtam, mert nem akartak megzavarni.

Állok a tükör előtt, lábujjhegyen pipiskedve, mert csak így érem fel. A telefon a mosdókagyló szélén, vészesen közel két legnagyobb ellenségéhez, a vízhez és a kőkemény fürdőszobai járólaphoz. A szemem sarkából a mobil kijelzőjét nézem, hogy lássam mi a feladat, közben még tartom az előző grimaszt. Nyújtogatom a nyakam föl-le, előre-hátra, mint a galambok a parkban, majd a következő percben már a nyelvemet öltögetem, vagy épp csettintgetek vele. Közben többször megszakítja a gyakorlatot egy-egy röhögő görcs. Próbáljátok ki, mindenképp megéri, ha másért nem hát azért, mert így az egész családnak garantáltan vidáman indul a napja.

Ha ez a módszer eredményt hoz, az ékes bizonyítéka lesz annak, hogy a szépségért nem muszáj szenvedni. A nevetőráncaimon biztosan nem segít, de azokat úgysem szeretném eltüntetni, soha.

Nyitókép: Shutterstock