Nem akarsz megbántani? Szerintem inkább gyáva vagy!

A válaszom persze azonnal a „nem" volt, hiszen mi nők híresek vagyunk arról, hogy ilyenkor azonnal elkezdünk kombinálni és olyan dolgokat akarunk belelátni egy ilyen mondatba, ami soha nem volt ott. Rögtön láttam a lelki szemeim előtt, hányszor ráztak le úgy pasik, hogy valójában először fel sem tűnt, bár sokkal gyakoribb volt, hogy még erre sem méltattak és inkább szó nélkül leléptek.

Ilyenkor történik az, hogy találkozol a legjobb barátnőddel és megbeszélitek, hogy szegény pasi biztosan csak megijedt az érzéseitől és időre van még szüksége. Rögtön elkezdesz gyanakodni, hogy lehet, hogy visszatért az egyik exe az életébe és ez zaklatta fel, csak neked nem akarja bevallani. Különböző összeesküvés-elméleteket gyártasz, ami mind azt bizonyítja, hogy biztosan bejössz neki, csak éppen rosszul állnak a csillagok. Esetleg ilyenkor még jobban rákapcsolsz, csak hogy rájöjjön, itt áll a tökéletes nő előtte.

Én is beleestem már ebbe a hibába, hogy hónapokat vártam egy férfira, csak azért, mert soha nem mondott nekem nemet. Igaz igent sem. Néha találkozgattunk, néha rám írt, ha épp olyan kedve volt, de komolyabbat nem akart. Amikor közöltem vele, hogy én nem akarok szexkapcsolatot, akkor azt mondta, ő sem, amikor azt mondtam, úgy érzem, ő nem akar igazán megismerni, azt mondta, hogy tévedek. Valójában gyáva volt, mert nem vállalta fel előttem, hogy mit is akar vagy éppen mit nem. Én pedig vártam, hátha rájön, hátha belém szeret, a szokásos női hülyeség, biztosan ti is ismeritek ezt az érzést. Végül meguntam és véget vetettem a huzavonának.

Szóval nem, mi nők nem feltétlenül vesszük a lapot, mert általában azt látunk bele egy mondatba, amit bele akarunk látni és nem azt nézzük, amit valójában jelent. Persze az más kérdés, hogy tisztább lenne nem lebegtetni a dolgokat, hanem belevágni a másik arcába, hogy nem akarsz vele többet találkozni, nem jön be, nem érzed a kémiát, csak hancúrozni akarsz, stb. Ez lehet, hogy fájdalmas, de legalább egyenes és gyors út. Sokkal jobb, mint egy másik embert még napokig, vagy akár hetekig bizonytalanságban tartani.

Milyen érdekes, hogy amikor nem akarod felvállalni az érzéseidet egy másik ember előtt, akkor azt mondod, hogy nem akarod őt az igazsággal megbántani. Ezért inkább elmismásolod a dolgot, esetleg szép lassan felszívódsz. Mintha ezzel nem bántanád meg a másikat. Azzal hitegeted magad, hogy ezt érte teszed, pedig valójában nem így van.

Szóval igen, egyszerűbb lebegtetni és lelépni, mint bevállalni azt, amit érzel. Az már más kérdés, hogy ez nem egy felnőtt megoldása a helyzetnek. És nem, nem elég egyértelmű az, hogy ha azt kommunikálod, hogy elbizonytalanodtál vagy nem tudod, mit akarsz. Ha nem akarsz valakivel többet találkozni, vállald be. Ne légy gyáva! Ne a másiktól várd, hogy kitalálja, mit érzel és mit gondolsz és megkönnyítse számodra a helyzetet.

Kezdőkép: Shutterstock