Ha nekem sikerült, esküszöm, bárki tud meditálni

Számtalan fontos közösségi élményről maradtam le értelmetlen lázadásom miatt, mégis a mai napig viszolygok mindentől, amit hirtelen, sokan szeretnek. Sokáig így voltam a meditációval kapcsolatban is, hogy a jógáról már ne is beszéljek. Pedig, alapvető életfilozófiám és habitusom is abszolút passzol a keleti guru- trendekhez, de én már csak azért sem.

Talán öregszem, vagy tényleg kezdek megtelni mindenféle káros hülyeséggel, mint stressz, szorongás, kényszeresség, kiégés, de egy ideje érzem, hogy meg kellene adnom magam. Korábban már írtam arról, hogy komplett napok esnek ki az életemből, mert túlpörög az agyam. Mostanára annyira belefáradtam a hajszába, hogy végül beadtam a derekam és elkezdtem meditálni.

Még nagyon hosszú út áll előttem és a kis komisz tudatom előtt, de ha ilyen bíztató a kezdet, napi 10 percet csak kibírok valahogy.

Már csak azért sem adom fel, mert a tudósok szerint, a meditációs gyakorlatoknak köszönhetően az emberi agy stresszért és szorongásért felelős területeinek aktivitása csökken, míg a tanulásért és memóriáért felelős részek aktivitása nő és még az öregedést is lassítja. Ezek közül, mindet akarom! Az egyik legnépszerűbb meditációs vezető, Andy Puddicombe azt mondja, hogy már öt–tíz perces fókuszált légzés is beindítja a relaxációs választ a legtöbb ember elméjében, aminek hatására lelassul a szívverés, lassul a légzés, és csökken az egészségünk számára káros kémiai anyagok kibocsátása a szervezetben.

Vannak, akik vezetett meditációval kezdik (amikor valaki megnyugtató hangon, ontja magából a bullshitet) akár élőben, akár valamilyen multimédiás felvételről, de nekem ez nem jött be. Az elmém újra, meg újra beletrollkodott a magasztos folyamatba.

Az egyik alkalommal, a narrátor azt mondta, változzak virággá, mindegy milyenné, mert akármelyikre ránézünk, mindegyikben ott a tisztaság, a fény stb. Először tulipánra gondoltam, de be volt csukódva, nem jó, mert nem megy be a fény, váltottam volna gyorsan, de a húsevő virág ugrott be, amelyik elkapja a legyet, na, az aztán tiszta... Keresgéltem még egy darabig, de mire feleszméltem, a srác már valami egész másról beszélt, úgyhogy hagytam a fenébe.

Egy másik alkalommal, a kádban ültem, s mivel olyankor úgyis zenét szoktam hallgatni, gondoltam keresek valami meditációst, ha már a helyzet úgyis adott. Hamar találtam is egy rakattal, kiválasztottam a legrövidebbet, ami a tenger mélyére kalauzolt. Becsuktam a szemem, élveztem a levendulaillatot és csak hallgattam. Nem is ment rosszul, egészen addig, amíg fel nem szólítottak, hogy „bla-bla-bla váltsak prémiumra, a részlekért pedig koppintsak a reklámszalagra".

Időről-időre megpróbáltam újra, de valami mindig közbejött, amitől idiótának éreztem magam.

Nem kell zene, nem kell duma, nem kell levendula. Csak 10 nyugis perc kell egy csendes helyen, kényelmes testhelyzetben és ennyi. Csukott szemmel, figyelem a légzésemet, aztán csak hagyom, hogy bekússzanak a gondolatok. Jöhetnek mind: a szkeptikusok, a trollok, az aggodalmaskodók, a szorongók, hiszen van hely az agyamban bőven. Néhány percre tiszteletüket teszik, aztán el is mennek. Hál' Istennek, mert azután már nagyon jó ott bent egyedül, békében.

Nyitókép: Shutterstock