Édes hármas Marcsával és Borcsával

Elsőnek Marcsa költözött be hozzánk, miután Iluska – aki egyébként egy régi, örökölt darab volt – bemondta az unalmast. Őszintén szólva, nem is bántam, mert így egy energikus és új kunsztokat is tudó barátnőt kaptam Marcsa személyében. Bizony, barátnőt! Talán azért is lettünk azonnal öribarik, mert

Honnan érdemes megtölteni, mennyire hangos, milyen a fogyasztása stb. Engem ezek kevésbé izgattak, inkább az érdekelt, hogy ha kell, akkor levegye a vállamról a munka egy részét. És Marcsa levette! Sokkal jobban, mint anno Iluska, akinek a hozzáállása nem mindig tetszett, ráadásul akadtak dolgok, amelyekre nem volt képes.

Marcsa teljes körű szolgáltatásai után azonban úgy gondoltam – igen én! -, hogy szükségem lenne még egy barátnőre, így nekiláttam újra a keresgélésnek. Természetesen a végén itt is megmutattam a választottamat a férjemnek, aki egy fáradt sóhajjal nyugtázta a döntésemet. Így költözött be hozzánk Borcsa is.

Így lettünk mi, hárman lányok, jó barátnők és lakótársak. Azóta Marcsa rendületlenül mos és szárít, míg Borcsa a mosogatásért felelős...

A háztartási gépek a nők legjobb barátai

A fenti kis írásból is kiderül, hogy bizony számomra a háztartási gépek olyanok, mintha a barátnőim lennének. Még nevük is van, hiszen olyan sokat segítenek nekem minden nap, hogy szerintem megérdemlik. El sem tudom képzelni, mi lenne velem Marcsa, a mosógép nélkül, aki ráadásul már szárítani is képes – nem úgy, mint az elődje, Iluska -, így nem kell állandóan a kiteregetett törölközőket és ágyneműket kerülgetnem a lakásban.
A mosogatógép pedig tényleg olyan áldás, amelyért - bár sokak szemében luxusnak számít még ma is -, minden nap hálát adok. Tudom, hogy valaki kifejezetten szeret mosogatni, én azonban Borcsa érkezése előtt a fél életemet a mosogató előtt töltöttem. Ugyanis nálunk amerikai konyhás a nappali, ahol elég lelombozó látványt nyújt, ha a pulton hevernek a piszkos tányérok és poharak. Ezért mielőtt beköltözött hozzánk Borcsa, minden étkezést követően kénytelen voltam szivacsot ragadni és eltakarítani a keletkező mosatlant. Akár napi többször is. Most azonban

Ha pedig Borcsa pocakja megtelt – ami egyébként egy nap kétszer biztosan megtörténik, főleg most, a home office idején -, akkor csak beindítom és már el is végzi helyettem a piszkos munkát. Öröm és boldogság felsőfokon!

Persze beszélhetnék itt még Pistáról, a porszívóról is, hiszen az ő munkája is felbecsülhetetlen. Neki köszönhető, hogy nem kell partvissal és lapáttal kergetni a morzsákat vagy kicipelni a porolóra a szőnyegeket, ahogyan nagyanyáink tették. Pista azonban már nagyon régi lakótársam, ráadásul ő nem is tudja egyedül ellátni a feladatát... ennek ellenére neki is nagyon hálás vagyok. Azért azt bevallom, hogy már szemezek Pista utódjával is, akinek ugyan még nincs neve, de az biztos, hogy a közreműködésem nélkül is képes lesz feltakarítani a padlót...