Ám hogyan is lehetne, ha észre sem vesszük őket? A mai világ egy perce nem egyenlő a húsz évvel ezelőtti hatvan másodperccel. Akkoriban alig pakoltunk bele tartalmat, mégis emlékezetessé vált. Régen képesek voltunk hosszú percekig nézni, ahogyan a rajzfilm főhőse lassan elsétál a szobában az ajtóhoz.
Nem volt szöveg, sokszor még zene sem, és a figurát is csak vázlatszerűen, egyszerű körvonalakkal ábrázolták, mégis tátott szájjal néztük. Milyen jó érzés volt csupán egyetlen dologra figyelni! Mert akkor még nem csipogtak a mobiltelefonok, és "csetelni" is csak élőben lehetett...
Most akár öt különböző tevékenységet is végezhetünk egy időben, mégis rögtön elfelejtjük őket. Mert nem egyetlen dologra figyelünk, nem egy arcot nézünk, egy gyönyörű szempárt csodálunk, nem egy selymes hangot hallgatunk. Még az intim helyzetekben is szüneteket iktatunk be, különböző kifogásokra hivatkozva: "Bocs, egy pillanat, megnézem, ki írt."
Azt hisszük, halmozhatjuk az élvezeteket: együtt lehetünk egy csodás férfival, közben nagyot nevethetünk a barátnőnk viccén, és gúnyosan leszólhatjuk egy riválisunk fotóját a közösségi oldalon. Egyre több örömforrást keresünk, mégis egyre boldogtalanabbak vagyunk, mert tudjuk, hogy hiányt pótolunk: a törődés, figyelem, szeretet hiányát. Nincs időnk semmire és senkire, ez pedig szomorúvá és frusztrálttá tesz bennünket.
Be kellene már húzni azt a bizonyos kéziféket, és péntek délután azt mondani: ennyi, legközelebb hétfőn reggel válaszolok az e-mailekre. Megszokottá vált feladni a hétvégéket, beleolvasztani a hétköznapokba, és az öt napból hetet csinálni. Ám ha nincs hétvége, akkor mikor pihenjünk? Mikor kapcsolódjunk ki és próbáljunk olyan pillanatokat szerezni, amikre majd emlékezhetünk?
Pontosan vissza tudunk idézni egy húsz-harminc évvel ezelőtti napot, mert az emlékezetünkbe vésődött, de azt nem tudjuk, hogy múlt héten vagy egy hónapja mi történt velünk.
Mintha egy láthatatlan kéz pergetné a határidőnapló lapjait, rákényszerítve minket a rohanásra. Semmiről nem akarunk lemaradni - se hírről, se pletykáról, sem egy érdekes képről -, az értékes perceket mégis elszalasztjuk. Te is így érzed, tudom. Talán még nem késő változtatnod! Ha a késztetés ellenére, hogy egyszerre tévézz, mobilozz és olvass, csak egyetlen tevékenységre figyelsz, máris nagyobb eséllyel indulsz az idő mélyebb megélésében.
Még egy utolsó gondolat (mielőtt gyorsan megnézed, ki írt neked): ha szeretnéd, hogy a párod, gyermeked, barátnőd csak rád figyeljen, akkor te is tedd ezt! Legyél kezdeményező, jó példa arra, hogyan lehet elérni, hogy három nap múlva is emlékezz egy beszélgetésre! Ne, kérlek, ne nyúlj még a telefonodhoz - inkább dőlj hátra, és tervezgess, hogy mivel szeretnéd holnap kezdeni a napodat! Tudod: egyszerre csak egy dolgot!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.