Egy ellaposodott házasságon a randizgatás nem segít - hidd el nekem...

Kezdjük ott, hogy két ember általában azért beszél meg randevút, mert egyébként nem találkoznának, vágynak egymás társaságára, szeretnék a másikat jobban megismerni. Nálunk erre van az esti vacsora. Találkozunk, beszélgetünk. Azok után, hogy tíz éve együtt kelünk, együtt fekszünk - és együtt is szültünk -, nem tudom, milyen újdonságokkal szolgálhatnánk még egymásnak.

Azért ne higgyétek, hogy a levegőbe beszélek, kipróbáltuk mi is, többször is, de egyetlen egyszer sem sült el jól, azt leszámítva, hogy legalább röhögtünk magunkon egy jót.

Macerás szervezés

A gyerekfelügyelet megoldása a mi családunkban óriási feladat, sehol egy bevethető rokon vagy barát, idős nagyik, bébiszitterre pedig nem futja. Ha ezt a részt valahogy mégis összezsonglőrködtem (természetesen én), akkor következett a szokásos kérdezz-felelek:

"Mihez lenne kedved?"

"Hova menjünk?"

"Van ötleted?"

"Nekem mindegy."

"Te mit szeretnél csinálni?"

Ha végre kiszenvedtünk magunkból valamit, jött még a "Mit vegyek fel?"

Majd ahelyett, hogy néztünk volna egy jó kis sorozatot összebújva a kanapén, sminkelés közben elkezdtem azon agyalni, hogy miért nem képes az én férjem meglepetés randit szervezni, miért nem lep meg engem soha váratlan kiruccanásokkal? Holott, ő soha nem ígért nekem ilyesmit, egyszerűen nem az a típus, soha nem is volt, ahogy én sem vagyok femme fatale. Nem árultunk zsákbamacskát, ismertük egymást jól, amikor kimondtuk az igent, úgyhogy nem fair olyat elvárni a másiktól, ami korábban sem volt rá jellemző.

A randin

Mivel a hely felé vezető úton már minden újdonságot kibeszéltünk, úgymint

Kit, hogy húzott fel aznap a főnöke?
Mi a program hétvégére?
Mit és mikor kell venni, kinek és hol?
Kit és mikor kell vinni, kinek és hova?

Nem maradt más, mint csendben elfogyasztani a vacsorát, illetve Covid idején hosszú sétát tenni valami csodaszép helyen, ahol már ezerszer jártunk, lehetőleg gyötrő magassarkúban, mert azért adjuk meg a módját...

A kedvencem mégis a mozi. Veszünk sok pénzért jegyet, kólát, popcornt, majd csendben magunk elé meredve bámuljuk a vásznat két órán keresztül. Az ülés sehogy sem kényelmes, a hólyagunk feszít, de nem tudunk kimenni, mert a sor közepén ülünk. Istenem, mennyivel olcsóbb és kényelmesebb ez otthon. Mondjuk legalább a filmet meg tudjuk beszélni hazafelé.

Konklúzió: nem kell ezt erőltetni

Nincsen azzal semmi baj, ha kisgyerekes párok bepunnyadnak. A lényeg, hogy együtt punnyadjanak be. Márpedig, ha többé-kevésbé egyenlően osztoznak a terheken, akkor pontosan ugyanolyan kimerültek mindketten. Nem csoda, ha többet ér ilyenkor egy csöndes este korai fekvéssel, mint bármilyen éjszakába nyúló, agyonszervezett program.

Lesz még itt fesztivál, ha megnőnek a gyerekek, de addig rendben van ez így.

Azt egy percig sem vitatom, hogy a házasságba energiát kell fektetni ahhoz, hogy működőképes és főleg élvezetes maradjon, de a mozgalmasabb szülői évek alatt, nem biztos, hogy a "randevúzás" az ideális karbantartási mód.

Ha pedig mégis tudunk egy kis időt szakítani egymásra, azt inkább valami tartalmas, élményt adó tevékenységre fordítjuk, például elutazunk valahova vagy összeülünk kártyázni a barátainkkal.

Nyitókép: Shutterstock