Az életed rövid. Biztosan egy rossz kapcsolatban akarod leélni?!

Ha meghaladja a képességeit, hogy úgy szeressen, ahogy az nekünk jó?! Maradunk, kitartunk, foggal-körömmel harcolunk. Küzdünk - de nem a társunkért, nem is magunkért. A kapcsolat megléte az, amiért olyan erőfeszítéseket teszünk, amiket egyáltalán nem kellene. Mert egy kapcsolat puszta ténye még senkit sem tett boldoggá. Nem azért vagy boldog, mert párban élsz, hanem mert jól érzed magad a pároddal.

Sajnos sok esetben eleve azért megyünk, ugrunk bele egy bizonyos kapcsolatba, azért kötünk életre szóló szövetséget, mert eleget akarunk tenni a ránk nehezedő társadalmi elvárásoknak. A családi nyomásnak, ami azt sugallja: mi sem lóghatunk ki a sorból. Vannak esetek, amikor szinte belemenekülünk a házasságba, mert nem érezzük jól magunkat a szülői házban. Inkább összeköltözünk valakivel, "mindegy, hogy hol, csak otthon ne legyek" alapon.

Nem vagyunk szerelmesek, nem ismerjük eléggé az illetőt, még összebarátkozni sem volt elég idő, de "vele megyünk", mert menekülünk. Menekülünk a régi helyünkről, ahol nem éreztük jól magunkat, és önmagunk elől - hogy ne kelljen egyedül élni. Aztán csodálkozunk, miért nem jó ott sem, ahova kerültünk. Tudjuk, érezzük, hogy nem ez az igazi, de nem akarjuk tudomásul venni, ezért tovább sem állunk.

Nem lépünk, csak toporgunk egy helyben, és boldogtalanok vagyunk. Nem akarunk egyedül élni, mert el sem tudjuk képzelni, milyen az. Félünk, rettegünk attól, ami ismeretlen, mert még soha nem próbáltuk. Pedig ezzel az erővel soha nem mehetnénk kirándulni sem. Vagy új boltba vásárolni. Nem maradhatunk folyton a szürke kis világunkban, ahol mindent ismerünk, és mindenről tudjuk, hogy biztonságos.

Mindenkinek meg kellene húzni egy határvonalat, amin túl senki nem léphet, amit senki meg nem sérthet. "Eddig jöhetsz, és nem tovább!" Ha pedig valaki túllépi, megsérti az általunk kijelölt határt, akkor tudomásul kell vennünk: azért tette, mert nem szeret. Talán csak hódítani akart, és egy új "gyarmatra" volt szüksége a személyünkben. Vagy önző módon ki akar sajátítani - és ha hagyjuk, el is veszi, amit akar. Esetleg őszintén kívánta, hogy sikerüljön köztünk a dolog, valamiért mégsem jött össze. Mert nem illünk egymáshoz, vagy épp a körülmények nem megfelelőek.

Persze, nem minden esetben lehet azonnal kiugrani. Mégis mindent meg kell tenni azért, hogy idővel különváljanak az útjaink. Az élet ugyanis túl rövid ahhoz, hogy áldozatként éljük le!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock