Hiába voltam jó feleség, az nem mentett meg a válástól...

Ha nagyon zavarja, majd meglátogat egy plasztikai sebészt, ahogy tette azt a cicije miatt is. Sokáig kis mellekkel élt, amiken a két gyerek is otthagyta a nyomát. Ugyan nem utálta őket, de megtehette, hogy szebbé varázsolják, így miért ne? Persze a kolléganői csak találgattak, hogy miből telik rá egyszerű irodai alkalmazottként egy válás után, amiből anyagi java aligha származott. De akkor ez érdekelte a legkevésbé...

Fiatal nőként álmodott családról, fehér kerítésről, férjről, akivel együtt öregszenek meg. Akivel sütivel, nagy ölelésekkel és szeretettel várják az unokákat a hétvégékre. Naiv volt, de annyira azért nem, hogy ne tudja: a szerelem nem tart örökké. De bízott benne, hogy kölcsönös tisztelettel, megbecsüléssel és élményekkel ébren tudják tartani a tűzet.

Arra azonban nem gondolt, hogy pár év kivételével minduntalan neki kell rá pakolni a fát. A fát, amit később neki kellett felaprítani is, aztán évek múlva már rendszerint ő is vágta ki. Hogy egyáltalán legyen mit a tűzre tenni. Hogy meglegyen még az a délibáb, amit családnak hívunk.

Minden házasságban vannak hullámvölgyek - gondolta. Elmúlik, túljutnak rajta, újra meglátják a másikban a jót, ami fiatalként egymás karjába lökte őket. A férje fogja még olyan szenvedéllyel szeretni, mint akkor, amikor egész éjszakákat szeretkeztek végig - mint két megvadult, eszelős szerelmes. Akiknek még az is édes kín volt, ahogy húsba maróan tépték szét egymást az illatos párnák között.

Ápoltan, csinosan öltözködött, és mindig azt a parfümöt használta, ami a férje kedvence. Tetszeni akart neki, mégis kevés volt. Talán havonta-kéthavonta egyszer, ha szexeltek, azt is inkább csak gépies kötelességtudatból tette a párja. Hiába próbált kacér, már-már perverz dolgokat belevinni a házaséletükbe, amiket alapjáraton szeretett a férje.

- Imádom, amikor ilyen kis kurva vagy az ágyban!

- Igen, az vagyok, de csak a tiéd, és csak neked...!

Ez a párbeszéd szerelmük hajnalán gyakorta elhangzott köztük, aztán szépen, lassan kiderült, hogy a férje ugyan tényleg szereti a "kurvákat", de leginkább azt szereti, ha több van neki...

Egy, a szüleinél töltött hétvége után jött rá erre, amikor a másfél éves gyerekük a fürdőkádból platinaszőke hajszálat adott át. Neki barna haja van... Bár már előtte is gyanakodott, akkor vált először nyilvánvalóvá számára, hogy át van verve.

Maradt, mert maradni akart. Hiszen szeretett, és mert ez a "dolga" a nőknek, nemde? Hogy minden rossz ellenére kitartsanak, próbálják megjavítani, ami elromlott. De akkor benne is elromlott valami, és amiről kamasz lányként álmodott, egyszerre kezdett megsemmisülni. Éveket töltött azzal, hogy megértse, mi a hiba benne.

Mit kellene másképp tennie? Miért nem szerethető? Ennek ellenére mégis tett a házasságáért: szeretettel, szép szóval, türelemmel. Míg máskor türelmetlenül, dühvel, kiabálva, magából kikelve. Hosszú idő után aztán megértette: bármit tesz is, soha nem lesz elég jó, soha nem lesz elég, mert az egyetlen hiba, amit elkövetett, hogy nem ismerte azt az embert, akihez hozzáment...

Tóth Zsuzsa

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock