30 éves leszek, de se pasim, se gyerekem - aggódjak?

Azt hittem, mostanra megtalálom azt a férfit, akit életem végéig idegesíthetek, akivel majd közösen őszülünk bele a házépítésbe, és együtt tanakodunk majd, hogy kettő vagy három gyerekre vegyük fel a hitelt. De csak addig jutottam, hogy biztos egzisztenciám van. Ami ezenkívül biztos, az csak a menstruációm. Na az tuti, hogy sosem hagy el.

Néha heves pánikrohamként tör rám a félelem, hogy még semmim nincs, amitől több lehetnék. Aztán persze megnyugtatom magamat, hogy amúgy tök jól haladok a megkomolyodással - igaz, még mindig képes vagyok felemás zoknit húzni. Ezt persze a külső szemlélődök nem veszik észre, mivel manapság minden zoknim fekete, és csak én tudom, hogy az egyiknek ott van a talpán a számozás, a másiknak viszont nincs.

Körbenézek a barátok és ismerősök között, és sok nálam idősebbnek sem jutott még ki az a szerencse, hogy megnyugvást leljen egy társ mellett, hogy egy kisbaba kacagása jelentse a legszebb szimfóniát az életben. Viszont ugyanekkora az aránya azoknak is, akik velem egyidősek vagy épp fiatalabbak, és minden nap a csodás életükről és a még csodásabb gyerekükről tesznek ki fényképet a Facebookra.

Aztán - miután beismertem, hogy a saját szomorúságom nem fog gyereket kreálni - úgy döntöttem, befejezem az irigykedést. Azóta megint idegesít a sok gyerek fotó, mert most komolyan, de tényleg... azért, mert olyan zabálnivaló pofija van, azt hiszed, nézni fogom minden nap? Hát nagyon jól hiszed!

Végszóként pedig jöjjön az a mondat, amit álmomból felébresztve is fújok, annyiszor mondták már: "Még van időd, hidd el, nem vagy semmiről sem lemaradva!" Ezt mondd az egyre sűrűsödő ősz hajszálaimnak is, kérlek!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock