Légy motiváltabb, mint valaha, alkalmazd a flow-élményt

„Ebből nem lesz semmi hasznom, ehhez így nincs kedvem" – hagyta el a barátnőm száját a mondat, ami ismét elgondolkodtatott. Miért gondoljuk, hogy szükséges bármely szabadidős tevékenységnek hasznosnak lennie? Nem elegendő, ha csupán annyi a funkciója, hogy önfeledten boldoggá tesz bennünket és egy pillanatra elfelejtjük a problémáinkat? Sokáig én is úgy gondolkodtam, ahogy a barátnőm, aztán rájöttem..

Berobbant az őszi hűvös idő, egyre sötétebbek a napok, ezzel párhuzamosan pedig az ember kedve is komorabb lesz. Az enyhébb motiválatlanság szinte mindenkinél jelen van ebben az időszakban, habár be kell vallanom egy bekuckózós, filmnézős napnál jobbat el sem tudok képzelni. Ennek ellenére hamar megunhatjuk a semmittevést, ekkor pedig ránk tör az iszonyatos unatkozás. A flow – élmény ebben is segíthet.

De mégis mi az a flow-élmény?
A flow magyarul áramlást,sodródást, munkafolyamatot jelent. A jelenség pedig egy olyan szellemi állapotot takar, amelyben teljesen elmerülünk, kizárjuk a külvilágot, mindössze az adott cselekvésre figyelünk szüntelenül. Ez lehet bármilyen művészeti vagy szabadidős tevékenység, amellyel eggyé válik az illető. Ilyenkor nem vesszük észre az idő múlását, csak annak a pillanatnak élünk, amit a kedvelt hobbink okoz . A világ szinte megszűnik és a bennünk lappangó negatív érzések is szertefoszlanak, így a pszichológusok rendkívül ajánlják a depresszívebb, melankolikusabb embereknek ezt a fajta útkeresést a boldogsághoz.

Találd meg te is a "tökéletest"
Nem, itt nem a Nagy Ő-re gondolok, hanem a tökéletes élményre, amit Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas professzor, a téma szakértője nevezett el. Úgy, ahogy rengeteg szituációban az életben, ebben is mindenkinek más-más dolog idézheti elő ezt az állapotot, amit sokan a boldogság kulcsának vélnek. Ez a tevékenység lehet a leghétköznapibb is, mint például a mosogatás, de lehet akár jóval extrémebb is, mint a hegymászás. Az ember személyiségétől függ, illetve sokat számíthat az élethelyzet, hogy kiből mi váltja ki a különös áramlat érzését. Ebben ez a legcsodálatosabb dolog, ahány személy, annyi féle boldogság. Nekem például az írás adja meg ezt a fajta élményt, bár sokáig kételkedtem magamban.

Forrás: Shutterstock

Nem gondoltam volna, hogy sikerül..

Eleinte azért írtam kisebb novellákat, idézeteket, akár cikkeket, mert tudtam, hogy KELL. Iskolai feladat, jegyet kapok rá, tehát kell. Írok, mert mindenképpen könyvet szeretnék előbb vagy utóbb, ezért MUSZÁJ csinálnom, mert így lehetek csak sikeres, tehát kell. Egyszer azonban romba dőlt minden, a gondolatok a fejemben úgy kavarodtak össze, mint a legújabb 1000 darabos puzzle, amit az imént szórtak az asztalra. Nem volt célom, nem volt motivációm, megtörtem. Csak feküdtem az ágyamon és arra gondoltam, nincs ihletem, nem írhatok. Butaságokat firkálni hébe-hóba értelmetlen, de ami a legfontosabb, hogy haszontalan. Nem érek vele célt, tehát nem kell.

Ez az időszak hónapokig elhúzódott, egy betűt sem ütöttem le a klaviatúrán. Szinte mindig, amikor egy pillanatra eszembe jutott, hogy írnom kellene furcsa szorítást éreztem a mellkasomban. Elhessegettem a gondolataimat. Tudtam, hogy írnom kellene, hogy munkát találjak, de egyszerűen képtelen voltam rá. Rengeteget sírtam, egy tehetségtelen, semmire való embernek éreztem magam, aki sosem valósítja meg az álmait. Így tehát nem írtam egy fikarcnyit sem. Milyen érdekes nem? A dolog, amit mindennél jobban szeretek elkezdett frusztrálni, elkezdett üldözőbe venni. Egészen 2020 márciusáig, a karantén egyetlen pozitív hozadéka, hogy rájöttem mi volt a baj velem.


Ne gondold túl..
Mindig is maximalista voltam saját magammal szemben, egy olyan személy, aki a legjobb teljesítményét is közepesnek érzi. Aki könnyebben befogadja a rosszat és zavarba jön a dicsérő szavaktól. Ez lehetett az oka annak, hogy nem hittem abban, hogy cél nélkül bármit is érhet az egész. Idén márciusig. Szerelmes lettem, így elkezdtem ilyen témájú verseket és idézeteket, afféle megmondó okosságokat írni arról, milyen az, amikor igazán rajongok valakiért. Egész éjszaka pötyögtem a gondolataimat, felszabadító volt. Tudtam, hogy ez az én titkom marad, se tanár, se olvasó, senki nem láthatja meg és ekkor egy pillanatra beugrott. Hé, te most ezt azért csinálod, mert jól esik,örömöt lelsz benne mindenféle cél nélkül. Valóban szeretek írni és végre most ezt bebizonyítottam saját magamnak is. Rájöttem, hogy nekem valóban az írás okozza a flow-t, és borzasztóan szerencsés vagyok, hogy a szakmám a szenvedélyem. Végre egyszer az életben nem gondoltam túl valamit, csupán szórakoztattam magamat. A rengeteg sírást és önmarcangolást megbosszulta a felismerés: próbáljam elengedni a szorongásaimat.

Nem azt mondom, hogy a célok nem fontosak, mert azok! Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az állandó zakatolás és hajsza, amit a mindennapokban átélünk a végletekig kizsigerelhet. Muszáj kikapcsolódnunk, csak így élhetünk teljes életet.

Találd meg te is a tökéletes élményedet!

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Ezek is érdekelhetnek