A nagyapám demenciája megfosztott mindentől, amit szeretek.

A hinta előre-hátra lengett, ahogy a gyermek a lábával hajtotta magát. Amikor hátradőlt, a bárányfelhők bégetni kezdtek, és ő újra az egykori kis falujában járt képzeletben. Régen a házuk udvarán a birkák bégettek az ólban, és ő etethette őket.

A nagyanyja házában otthon volt. Az apja sosem törődött vele, az anyja pedig lemondott róla - így került a drága mamihoz falura. De teljesen jóra ott sem fordulhattak a dolgok. A demencia közbeszólt, és a nagyapja onnantól kezdve már nem volt a régi. Amikor már a kés is előkerült, a mama menekítette őt. Lehetőségek híján oda, ahova tudta. Így került nevelőotthonba.

Azonban itt sem volt fenékig tejfel az élet. Hogy is lehetett volna, amikor borzalmasabbnál borzalmasabb családi háttérrel rendelkező fiatalok gyűjtőhelye volt ez a hely? Farkastörvények uralkodtak.

Csoda hát, hogy ő mint kisiskolás, sokszor félt az itteni nagyobb lányoktól? Az egyetlen hely, ahol kiszakadhatott ebből a miliőből, az a hinta volt. Messzire repítette őt, el erről a rideg, kegyetlen helyről. Itt álmodozhatott, elringathatta magát, miközben a felhőket vagy a kaput kémlelte. Azt a hatalmas rácsos vaskaput, ahol a mama hetente megjelent a kosarával, amiben házi finomságok sorakoztak.

De valójában nem ezek hiányoztak neki. Mert bár azért befalta a semmihez sem fogható házi káposztás rétest, a kakaós csigát és a többi mennyei ételt, az ölelés volt az, amiért olyan vágyakozva nézte azt a rozsdás vaskaput. Hogy érezhesse, igazán tartozik valakihez. Mert az anyjának, aki már csecsemőkorában lemondott róla, semmit sem jelentett.

Mama volt az, aki amikor megtudta, hogy az anyja a kórházban hagyta, azonnal magához vette. Nagyapja ekkor még tisztes kályhakészítő mesterként, jó nagypapaként igyekezett a kis unokáért is dolgozni. Azonban egyre furábban kezdett viselkedni. Agresszív lett, és butaságokat fecsegett. Sőt, az volt a mániája, hogy mérget tesznek az italába - ezért aztán csak a saját maga által engedett csapvizet volt hajlandó meginni.

Forrás: Shutterstock

Pedig mama igazán szerető és odaadó feleségként gondozta, amikor kiderült a betegsége. De ez a kór megölte az egykori férj jellemét. Házsártos, zsörtölődő vénembert csinált belőle, aki kiszámíthatatlanná vált.

Így nem volt más megoldás, Nikinek mennie kellett - ilyen körülmények között nem lehetett többé biztonságban. A meleg családi fészek bármikor robbanhatott, de mama vállalta az áldozatot, és nem hagyta egyedül a férjét. Jóban-rosszban, ezt mondták ki annak idején, és ő tartotta magát a fogadalomhoz. Nem tehetett mást, hiszen tudta: a férje sem hagyná őt magára fordított helyzetben. Így aztán ápolta az urát, és rendszeresen, erején felül is látogatta Nikit.

Egyszer nyílt a kapu, és Niki nem hitt a szemének. Mama állt ott, két nagy bőrönddel a kezében. Eddig mindig kosarat hozott magával, ezért nem tudta mire vélni a táskákat. Leugrott a hintáról és rohant mama felé. Majd a nyakába ugorva csókolta azt. "Mama!" - kiáltotta. A kis szíve izgalmában olyan hevesen kalapált, hogy talán még a szomszéd faluban is azt hitték a népek, hogy itt valami nagy kalapács munka folyik. Mama pedig csendesen megfogta Niki kezét, és könnyes szemekkel csak ennyit mondott: "Hazamegyünk. Papa elment."

Nem értette ezeket a szavakat még, nem tudta, hogy papa hova ment. De mivel már hozzászokott, hogy mindenki elhagyta, úgy gondolta, ő is csak elköltözött. Boldogan kapaszkodott mama kezébe, és el sem engedte. Az asszony engedte, hogy húzza, nem ellenkezett, hiszen olyan belső erő hajtotta a gyermeket, amit élete során csak ritkán érez az ember. Nem akarta elrontani a kislány örömét. Azzal, hogy a férje a túlvilágra költözött, adott egy esélyt az unokájának egy szeretetteljesebb családi életre. Így csak a szemét törölgetve hagyta, hogy túlcsorduljon az öröm a gyerekben, és csak húzza, húzza oda, ahová mindig is vágyakozott.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?