Megcsaltam a feleségemet az igazival...

Egy már-már szokásosnak mondható munkahelyi flörtnek indult minden. Aztán a flört nem is olyan lassan viszonnyá alakult. Nagy érzelmek, hatalmas szeretkezések, megnyugvás, zokogás, elválás - és örök epekedés. Ezek voltunk mi: Kriszti, Ákos és a mi kis kapcsolatunk.

Nyilván elfogult vagyok, de a legszebb és a legokosabb lány volt, aki valaha is szóba állt velem. Az első időkben semmit sem tudtam róla. Se a nevét, se azt, hogy hol dolgozik. De ha megláttam, egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Csak pofátlanul bámultam. Imádtam nézni a barna haját, a mindig mosolygós barna szemeit.

Aztán egy véletlennek köszönhetően végre beszélgetni kezdtünk, és már akkor kívántam minden porcikáját. Annak ellenére, hogy már ekkor halálra volt ítélve a kapcsolatunk, hisz nekem menyasszonyom volt. - Nagy, már-már filmbe illő sóhaj kíséretében emlékszik vissza Ákos.

Azt, hogy én már elköteleztem magam, sosem tagadtam Kriszti előtt, ahogy az érzelmeimet sem. Nem is tudtam volna, mert olyan vágyakozással és szerelemmel néztem rá, ahogy a menyasszonyomra soha.

Minden pillanatban látni akartam Krisztit, minden pillanatban mellette akartam lenni. És amikor egymáséi lettünk, minden mozdulat, minden simogatás a helyén volt. Mellette férfi voltam, és talán ő is igazán nő lehetett volna mellettem.

Forrás: Shutterstock

Aztán az együtt töltött varázslatos perceket egyre komorabbak váltották fel. Kimondva és kimondatlanul is tudtuk, hogy ezt be kell fejeznünk - mindkettőnk érdekében. Az első pár szakításunkkal nem jártunk sikerrel, inkább csak próbáltuk elhagyni egymást. Akik azt gondolják, hogy újdonsült férjként ez nekem könnyebben ment, azok tévednek.

Életem egyik legszebb időszaka volt a vele töltött idő. Nem voltunk napokat együtt, de még csak fél napokra sem volt lehetőségünk, mégis mindent megéltük. A lopott percek csakis rólunk szóltak, csak kettőnkről - külvilág nélkül. És kár lenne szépítenem: a mai napig a hatása alatt állok. Ha csak a múltra gondolok, bele-beleborzongok.

Azonnal érzem a bőre illatát, ajkai érintését. Egy ilyen különlegességről pedig nagyon nehezen mond le az ember, pláne mikor már pontosan tudja, hogy mit is kell maga mögött hagynia. Nekem sem ment, csak rövidebb időszakokra. A mai napig őszintén hálás vagyok a sorsnak, ha néha-néha megpillanthatom, ha érezhetem az illatát, amikor elsiet mellettem.

De szerencsére Kriszti erősebb és okosabb volt: hátat fordított nekem és a mindkettőnket felőrlő kapcsolatnak. Hiába az apró üzeneteim, a születésnapi köszöntéseim - semmire sem válaszolt. Én pedig egyedül maradtam a betartott ígéretemmel, és ennek köszönhetően most családapaként állok helyt a mindennapokban.

Hogy újra megcsalnám-e a feleségem? Erre a kérdésre a válaszom egyértelműen: nem. Kriszti után lett volna rá nem egy, nem két lehetőségem is, de nem éltem vele. Hogy Krisztával megcsalnám-e újra? Ha az érzéseimre hallgatok, akkor egyszerű a válasz még több év elteltével is: igen. De az eset óta okosabb lettem, így talán nemet tudnék mondani. Hangsúlyozom: talán.

Ákos történet B. Barbi jegyezte le.

Forrás: She.hu
Nem baj, ha nem vagy rutinos író. ✍️ Ha eddig csak a fióknak írogattál, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd, mire vagy képes!

Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?

Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!

Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!

Nyitókép: Shuttertsock

    Ezt olvastad már?