Többé nem hazudom magamnak, hogy minden rendben van.

Mindig is a struccpolitika lelkes híve voltam. Nincs olyan, hogy szerelmi bánat, csak kevés alkohol. Nincs olyan, hogy a családom magamra hagy minden problémával - mert ők is imádják homokba dugni a fejüket -, csak kevés idő számítógépes játékra és sorozatra.

Nincs olyan, hogy a pasim lehet, hogy nem is az igazi - hiszen az igazi csak a Disney-mesék futószalagjáról pottyanhat le - és inkább elmerülök a hatalmas, megnyugtató ölelésében. A hazugságok már a bőröm alatt gennyesednek, én meg hiába fordítom el a fejem, ha már érzem a szagukat. És ilyenkor egy picit mindig vissza kell néznem és rendbe kell hoznom a dolgokat magamban.

Igaz, semmi kedvem nincs hozzá, mert szívesebben élnék az álomvilágomban. De sajnos nem kell messzire mennem a rossz példákért. A nővérem egy vén sznob hülyével él együtt. Külön szobában alszanak, és a négy macskájuk a mindenük. Valószínűleg még szűz, de nem mertem rákérdezni - a családban senki sem tudja. Még ők sem merik definiálni a kapcsolatukat.

A bátyám egyedül él, és csak az Insta-celebekről tud beszélni. Barátnője még neki sem volt, mert az hülyeség, csak elveszi az időt. Képtelen közelebbi kapcsolatba lépni bárkivel, a barátságon túl minden ellenkező neműnek megálljt parancsol.

Mi ezt tanultuk a szüleinktől. Hogy hogyan fojtsunk el magunkban mindent. Én vagyok a fekete bárány, mert van párkapcsolatom, érzéseim, életem. Pedig nagyon szeretjük egymást, érezzük is, csak nem tudjuk kimutatni.

Forrás: Shutterstock

Csak rájuk kell néznem, és már tudom, mennyire rettenetes megoldás a könnyű, elhazudott élet. Pár napja elkezdtem naplót írni - azt kívánom, bár kétkezes lennék, mert a sok körmöléstől begörcsölnek az ujjaim, de minden oldalnyi gondolatra jut másik két füzetlap. Csak nézem a ronda kézírásomat, és közben szégyellem magam: így papírra vetve minden gondolatom százszor ijesztőbb, mocskosabb. Minél távolabb kerülsz az igazi érzéseidtől, annál jobban meglepődsz, amikor újra találkozol velük.

Most úgyis egyedül vagyok itthon: ha érzem, hogy a sírás fojtogat, még bátorítom is magam egy kiadós bőgésre. Kimondok, leírok egyértelmű dolgokat, amiket eddig gondosan próbáltam dugdosni magam elől.

Lehet, hogy búcsút kell intenem a világ legrendesebb pasijának, mert szeretem, de nem vagyok belé szerelmes. Ráadásul szembe kell néznem azzal is, hogy a legnagyobb bajban sem számíthatok a testvéreimre - pedig tudnának segíteni. De ők inkább a homokba dugják a fejüket.

Hát, én nem fogom. Nem akarok esténként azzal a tudattal lefeküdni, hogy ma is gyáva voltam. Ma sem álltam ki magamért. Tudom, hogy az agyam nem egy számítógépes program: nem lehet felülírni az alapbeállításokat. Persze közben rettegek, hogy olyan mélyre kell merülnöm, ahonnan sosem jövök vissza. De muszáj lesz, különben elemészt a sok hazugság.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?