Aki a celebek életével van elfoglalva, az a sajátjáról mond le!

Az üzenőfalamon öt perce bukkant fel a világ rendjét felforgató hír: Harrynek és Meghannek több követője van már az Instagramon, mint Vilmoséknak. Próbálok megálljt parancsolni a kezemnek, de a kurzor már önkéntelenül a képen nyugszik.

Aztán végiggondolva rájövök, hogy 100 éve is ez ment: képzeld, a Marinak több tyúkja van, mint a Pityuéknak! Hiába toltuk ki az ember életét plusz 20-30 évvel, vagy jártunk a Holdon, az átlagember úgy tűnik, nem változott sokat.

Azért azt a vak is látja, hogy egyszerű, buta hírekkel bőségesen el vagyunk árasztva, így az agyunk sincs túlságosan megtornáztatva. A franc fog leülni magától Dosztojevszkijt vagy Zolát olvasni, ha elég helyette a telefonon végiggörgetni két celebhírt 0 tartalommal, egyszerű szavakkal.

A celebhírek önkéntelen követésének határt szabni egyébként nem véletlen nehéz, ez afféle magányos, egyoldalú pletykálkodásnak is felfogható. A jelenség egyébként még az őskorba nyúlik vissza. Amíg a férfiak elmentek vadászni, a nők inkább gyűjtögettek - emellett azonban maradt idő beszélgetésre is, törődtek egymással. A pletyka egy egyszerű, de hatékony kommunikációs eszköznek bizonyulhatott a szociális élet fenntartására. Egy másik elmélet szerint a pletykálkodás a tetvészkedést váltotta fel.

Egyébként a nők inkább a nőkről, a férfiak inkább a férfiakról szóló hírekre kíváncsiak. Észrevetted már, hogy a korban hozzád hasonló női celebekről szóló negatív hírekre kattintasz? Nem véletlenül. Ennek a fajta összehasonlítgatásnak is evolúciós okai vannak: az elme ez alapján dönti el, hogy kihez szabad közeledni, és kihez kevésbé. Az már más kérdés, hogy lassan fejlődünk, és az agy még nem képes különbséget tenni a közvetlen ismerősökről szóló és a hírességek pletykái közt.

A negatív (értsd: szakított, berúgott, szétdrogozta magát) cikkek követésének egyébként létezik egy sokkal prózaibb oka is: egy pillanatra kevésbé érzed nyomorultnak az életed. Különösen igaz ez a valóságshow szereplőkre. Mivel ők még az átlagembernél is nagyobb lúzerek, így a többség azt érezheti egy pillanatra, hogy az ő élete ehhez képest kész főnyeremény.

Forrás: Shutterstock

Másrészről ki vagyunk éhezve a történetekre. Amit régen a népmesék, később pedig a könyv nyújtott, azt ma sorozatok és sztárhírek formájában fogyasztjuk - ismételten az egyszerűség jegyében. A rutinosabb bulvárlapok írói egyébként már olyan sémák szerint dolgoznak, amire az emberi agy különösen rá van állva: a szegénylegény gazdaggá válása, a gonosz elnyeri méltó jutalmát, a szerelmespár küzdelmes egymásra találása.

Tovább folytatva a pszichológiai vonalat: ha tetszik, ha nem, az ember imád mintákat másolni. A történelem során a kisebb csoportok mindig kiemeltek egy-két személyt, akiket jobbnak, erősebbnek tituláltak maguknál. Persze ez sem véletlen - az erősebb, sikeresebb személy másolása adott esetben a követőjét is valamelyest előbbre viheti.

Ezért van az, hogy nem a finomabb illatú parfümöt veszed, hanem amire rá van írva a kedvenc énekesnőd neve. Pedig valószínűleg ő teljesen más márkát használ a mindennapokban.

Megint más kérdés, hogy a mai celebek mennyire alkalmasak a követendő példa szerepére. Aki csak annyit tud, hogy szép, és egyik drogos buliból esik a másikba - hát, követheted, de az életed nem viszi előbbre (tisztelet a kivételnek). Nem akkora tragédia, ha olykor-olykor rákattintasz egy semmiről sem szóló celebhírre, mert az agyunk egyszerűen erre van ráállva, beállítva. Inkább arra kell egy kicsit figyelni, hogy értelmes tartalmat IS fogyassz, bármennyire is megerőltető tud ez lenni a kétsoros bulvárcikkek világában.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek