Aranylakodalom: 50 éve tápláljuk szerelmünk lángját!

Az ajtót kitárod előttem. Halk zene szól, a kezemet fogva vezetsz be magunkhoz, hogy aztán egy szenvedélyes csókkal üdvözölj. Belépek a házunkba. A félhomályban szív alakú gyertyák fénye vezet a nappaliba, ahol ízlésesen megterített, rózsaszirmokkal borított asztal vár.

Együtt vettük azt is, az idejétmúlt, ezeréves helyett. Mi azonban a régiek vagyunk. Jelképesen újra nekem adod a szívedet. Egy szív alakú gyertyát kapok tőled - soha el nem múló szerelmed zálogául. Közösen gyújtjuk meg, és szerelmünk gyertyájának lángját megremegteti a nyitott ablakon beáramló fuvallat. Bele-belekap, az pedig vadul kapaszkodik az olvadt viaszba.

Minden egyes fellobbanása olyan, mint egy-egy elmúlt évünk - szerelmünk intenzitásának szimbóluma. Megannyi küzdelmes esztendő áll mögöttünk, de mi mindig harcoltunk egymásért, és közösen vészeltük át a nehéz időszakokat.

A gyertya lángja soha nem aludhatott el. Ott volt velünk minden egyes nehéz pillanatban, és együtt élesztgettük a tüzet, ha kellett. Hol az egyikünk, hol a másikunk "szította", sosem maradt őrizetlenül.
"Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet", de vénülő szememben még ma is ott a szerelem. Egy páros táncba kezdtünk ötven éve, és ma, az aranylakodalmunkon is járjuk még. Bár már kissé nehézkesek a lépteink, mi mégis ugyanaz a pár vagyunk

Kívülről két ráncos öregember, azonban egymás szemében azt látjuk, akihez hozzámentünk. Ősz tincsek, műtéti hegek, kopások helyett nekem te mindig az az erős, védelmező, fekete dús hajú, szívdöglesztő és vidámságra mindig kapható férfi maradsz, akit egykor megismertem. De te is azt a nőt karolod, akit annak idején egy gyönyörű, verőfényes tavaszi napon megpillantottál.

Forrás: Shutterstock

Andalítón szól kettőnk zenéje. Egy megkopott lemezről, egy nászajándékba kapott lemezjátszó játssza a régi dallamot. Hozzád bújok és biztonságban érzem magam. Ahogy az elmúlt ötven évben is mindig.

Ott voltál velem, kitartottál mellettem a nagy műtétek és az anyagi nehézségek idején is, és én is fogtam a kezed, ha meggyötörve jöttél haza. Együtt éltük túl a nehézségeket, hiszen mindig ott voltunk egymásnak. Mikor mindenki elfordult tőled, én akkor is nyújtottam feléd a kezem.

Hatalmas boldogsággal tölt el még most is, hogy ötven éve megtaláltalak, és hogy veled köteleztem el magam. Ha időutazóként visszarepítenének az időben és újrakezdhetném, ma is téged választanálak. Közben pajkosan megpörgetsz, majd ismét magadhoz húzol, és mindketten belesimulunk ebbe a jóleső hangulatba. Szerelmesen mozgunk a nappalit betöltő melódiára. Boldog aranylakodalmat, drágám!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?