A koronavírus döbbentett rá, mennyire szeretem a férjemet!

54 éves vagyok. A férjem 55. Korán házasodtunk, a gyerekek már rég kirepültek. Évek óta kettesben élünk, ugyanúgy zajlik az életünk. Unjuk a munkánkat, és unjuk egymást. Most pedig megjelent a koronavírus...

Őszinte legyek? Amikor az egész elkezdődött, és megkérték az embereket, hogy ne mozduljanak ki, az első gondolatom ez volt: meg fogok őrülni otthon a férjemmel. Nem mintha nem félnék a vírustól, nyilván tartok tőle, egészséges mértékben. Ugyanakkor szerencsésnek érzem magunkat, mert legalább anyagilag nem ingat meg minket a helyzet.

Nyelvtanár vagyok, az óráimat meg tudom tartani Skype-on. A férjem mérnök egy cégnél, ő is átállt home office-ra, szóval, ezen a téren nincs gond. A kapcsolatunk azonban már régóta haldoklik - ezért tűnt az összezártság gondolata mindennél ijesztőbbnek.

Nincs köztünk semmi különös probléma, nincs miért elválni, egyébként sem őrülnék meg öregkoromra. Csak egyszerűen elszürkültek a napok. Azelőtt az otthonteremtés, a gyereknevelés kihívások elé állított minket. Mióta nincs miért küzdeni, unalmasnak látom Tamást.Nem érzem benne a Férfit. Elmegy munkába, hazajön, és elmélyed a tervrajzaiban, vagy tévét néz. Belesüppedt a megszokottságba és a kényelembe. Minden mindegy neki, még vitatkozni sem lehet vele.

Vagyis eddig így volt. A koronavírus őrülete azonban mindent megváltoztatott. Először akkor kaptam fel a fejem, amikor határozott döntésekkel állt elő, aztán mindent lenyűgöző módon megszervezett...

Mi például nem tartoztunk a boltkifosztók közé. Mire észbe kaptunk, hogy az emberek tömegesen felvásároltak mindent, már egy ebédnek valót alig tudtam összehozni. Gyógyszereink sem voltak otthon - na, ez volt az első alkalom, amikor kétségbeestem. Azonnal be akartam állni a tömött sorokba, de Tamás egy határozott nemmel megállított. Hiába próbáltam vitatkozni, a viselkedésében volt valami egyértelmű, meggyőző erő. Azt mondta, mindent elintéz, csak bízzak benne.

Forrás: Shutterstock

Másnap nyitás előtt ment el otthonról. Egy órával hamarabb ott állt az üres utcán, hogy ne a tömegben kelljen várakozni, és minden szükséges dolgot beszerzett. Maszk után is későn kezdtem el kapkodni, de erre is tudta a választ: van az autó elsősegély dobozában, azt kibélelhetjük még vastagabb anyaggal.

A következő meglepetés az volt, hogy nyitott a tömbház lakóinak egy Facebook-csoportot, és megszervezte, ki mikor vásárol be az egyedül élő időseknek. Én pedig csodálkozva néztem a férfit, akit azt hittem, már unásig ismerek. Évek óta szunnyadt benne a tettrekészség és a szenvedély, most viszont, amikor szükség volt rá, kitört. És végtelen magabiztossággal tartotta kezében az eseményeket.

Az itthon töltött idő is másképp alakul, mint ahogy gondoltam. Azt hittem, egymás agyára fogunk menni, hiszen már régóta nincsenek közös szórakozásaink. Amíg nem jött a járvány, szabadidőmben a barátnőimmel jártam színházba, cukrászdába. Ő kocog és fallabdázik. Az utóbbi időben még a filmek terén sem volt közös ízlésünk...

De most, hogy a külső találkozások nullára redukálódtak, meglepően jól telnek a napok együtt. Felidéztük a fiatalkori szórakozásainkat - például újra sakkozunk. Sőt, talált egy számítógépes logikai játékot, amivel egyszerre tudunk egymás ellen játszani, és mindketten élvezzük.

Kezdem szégyellni, hogy egy vészhelyzet hatására láttam meg benne újra azt az embert, akit valaha szerettem. Talán ő is hibás - egyikünknek sem kellett volna hagyni, hogy így elsikkadjon a kapcsolatunk. Most minden más. Aggódunk ugyan, de közben szorítjuk egymás kezét, erősebben, mint valaha. Esténként videócsetelünk a gyerekekkel, aztán összebújunk. "Úgy" is, egész gyakran... Pár hónapja még erre sem fogadtam volna.

Persze minden erőmmel azért imádkozom, hogy vége legyen ennek a bezártságnak, és senkinek ne kelljen aggódnia az egészségéért. De egyet megfogadtam: ha a világ vissza is áll "normál" üzemmódba, nálunk semmi sem lesz olyan, mint régen. Nem hagyom, hogy újra másokkal foglalkozzunk egymás helyett.

Bea történetét Greta May jegyezte le.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?