A férjem halála után csak a gyerekeim maradtak nekem...

Vajon lehet egyedül is boldog, teljes életet élni? Egy beszélgetés során rájöttem, hogy igen. Van, akinek mi sem természetesebb annál, hogy egyedül él - mégpedig úgy, hogy azt sokan megirigyelhetnék.

Éva élete teljesen hétköznapi volt, pont úgy, mint sok más nőnek. Szerelemből ment férjhez álmai férfijához. Hamarosan született három gyönyörű gyermekük, majd kicsattantak az egészségtől. Igazi szerelemgyerekek voltak. Mindenki úgy tekintett rájuk, hogy ők öten a boldogság megtestesítői.

Aztán egy napon beütött a krach, Éva férje egy balesetben életét vesztette. Ott, akkor összeomlott az élete. Fogalma sem volt, hogyan élhetne tovább, egyedül maradt három kamaszodó emberpalántával - és az üres házzal, ami azelőtt a boldogság és a béke szigete volt mindannyiuknak.

Éva álmai egy csapásra megsemmisültek, szertefoszlottak. A kegyetlen sors közbeszólt és véget vetett minden szépnek és jónak. Először azt hitte, nem lesz ereje elviselni a hiányt és beleroppan a fájdalmába. Abba, hogy meghalt az igaz szerelme, gyermekei édesapja.

Sokat sírt. A legtöbbet akkor, mikor már mindenki aludni tért, ő pedig a kihűlt hitvesi ágyban feküdt egyedül. Véget ért az ő világuk. Eleinte nem akarta sem megérteni, sem elfogadni. Kereste a válaszokat az egész rémtörténetre, de persze nem találta meg.

Mivel a férje volt az, aki kettejük közül jobban keresett, anyagilag szintén kilátástalan helyzetbe került. Adósságaik, magas törlesztőrészletek nem voltak ugyan, de így is keményen küzdött azért, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiből. Aztán teltek az évek, és eljött az idő, amikor már nem a gyász töltötte ki az életét. A gyerekek szépen megnőttek, és ő megadott nekik minden tőle telhetőt, sőt, még annál is többet.

Végül kapott egy jónak tűnő állást, sikeres üzletkötő lett belőle - anyagilag helyreállt. Pár év múlva már kifejezetten jól érezte magát, ha egyedül volt otthon. A gyerekek pedig egyre többet, egyre tovább voltak távol a szülői háztól.

Forrás: Shutterstock

Minden szépen alakult, de egyvalami nem volt jelen Éva életében: a Férfi. Voltak ugyan futó, rövid távú kapcsolatai, de mindegyiknek vége lett még azelőtt, hogy igazából megszülethetett volna. Többé nem adta oda magát teljesen egy férfinak sem.

Nem azért, mert nem akart, vagy nem tudott többé szeretni. Egyszerűen csak a gyerekeinek szentelte az életét. Volt idő, mikor fájdalmában véget akart vetni az életének. Nem tette meg. Ekkor határozta el magát, hogy ezentúl csak a gyerekeinek él, és ők lesznek minden boldogságának forrásai. Inkább olyan elfoglaltságokat keresett magának, amik a gyerekei javát szolgálta, vagy nyugalommal töltötte el. Nem hiányzott neki senki, úgy érezte, teljes az élete. Nekik élt, értük dolgozott éjt nappallá téve.

Nem fért, mert nem is férhetett bele egy férfi sem ebbe a képbe. Nem akart ő már senkivel együtt élni, nem akarta mással megosztani a hitvesi ágyat. Ugyan volt idő, amikor úgy érezte, hogy lekaparja a falat egy kis szenvedélyért, de akkor persze épp nem udvarolt neki senki. Aztán elmúltak a vágyai, kialudt benne a láng. Nem lett többé senki szerelme, és neki sem volt más a szívében - csak a három gyerek, egy hajdanvolt szerelem bizonyítékai.

Csak ennyi jutott Évának az örömből, mégsem keserű az élete. Sőt, ő a legboldogabb nő, akivel valaha találkoztam. Lenne miért panaszkodnia, de nem teszi. Mert emlékszik, hogy a három gyerek egy igazi szerelmespár összes megvalósult álmát jelenti.

Éva történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek