A nőkkel tényleg csak a szerelemről lehet beszélni?!

A világot a férfiak irányítják. Nem is lenne ezzel gond, ha rendben forognának a fogaskerekek, és nem csak afféle farokméregetésbe csapna át a történet. Viszont egy magáért erélyesen kiálló nőt még mindig "feminácinak" szokás bélyegezni.

Persze mind ismerjük azt a típust, aki valóban karóba húzná az összes férfit - vele jobb is megtartani a két lépés távolságot. De azért azt se felejtsük el, hogy a XX. század elején a szüfrazsetteket is elvetemült fanatistáknak nézték - csak mert szavazati jogot szerettek volna.

Rengeteg nő nézte fejcsóválva a munkásságukat, szóval, az is lehet, hogy még mi is valamelyest elnyomásban élünk, csak nem vesszük észre. Ahhoz viszont, hogy a nők is fontos gazdasági és politikai pozíciókat kapjanak, nem árt, ha érdekeltek is a témában. És ebben viszont még baromira le vagyunk maradva.

Valamelyik nap egy barátnőmmel cseverésztem telefonon, takarítás közben (próbáljátok ki, észre sem veszitek, és egy óra múlva ragyog a lakás). Szeretjük megvitatni a világ fájdalmát, az aktuális híreket, a mértékét, és azt, hogy merre is tart az emberiség. Megkérdezte, hogy hány nővel tudtam eddig ezekről komolyabban beszélgetni. Nos, rajta kívül eggyel. Ő is hasonló eredményre jutott. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak kevés barátnőnk van. Ő 12 órázik, én is húzom az igát - nincs idő megváltani a világot.

Úgy gondolom, hogy a fiatalabb generációknál már jobb a helyzet. Sokan felismerték, hogy a történelem során felhalmozódott tudás már két kattintással elérhető - és nem csak arra használják a netet, hogy vicces orosz videókat nézegessenek. Kár, hogy a többség mégsem fogja fel, mekkora kincs is ez - és ott ragad a Snapchat és a "hogy néznél ki öregen" alkalmazások dzsungelében. Jó, oké, elismerem: kell az agynak a kikapcsolódás is, de ha csak a szart nézed, akkor egy szobanövény is könnyen lenyom szájkaratéban.

Forrás: Shutterstock

Szóval, a helyzet szerintem javul, de csak lassan. És tényleg nem állt szándékomban elővenni az idősebb generációt, de nem tudok elmenni amellett, hogy a bulvároldalak javarészt belőlük élnek. És főleg a női olvasókból.

Szerintem az 50-70 év közti korosztály járt a legrosszabbul. Őket arra nevelték, hogy a napba a 8 órás műszak mellé még bele kell férnie a gyereknevelésnek és a házimunkának is. Hogy csak csicska munkád van? Az nem baj, a pénzt úgyis a férjed keresi. Ráadásul régen nem volt automata mosógép, mosogatógép meg pláne nem. Három gyerek meg a gyár, na, az volt!

Ilyen élet mellett nekem nemhogy a világ dolgairól nem lenne kedvem filozofálni, de azt sem tudnám megmondani, milyen évet írunk. Mégsem gondolom, hogy az idősebb korosztályt ne kellene kimozdítani a bulvárhírek, helyi pletykák és a szomszédok kukkolásának szentháromságából.

Másrészről, mi, fiatalok is tanulhatnánk tőlük, mert most őszintén: hányan főzik bele a szívüket-lelküket a vasárnapi családi ebédbe? Ja, és ők nem dobtak el mindent, amit 2 nap után meguntak - legyen szó emberről vagy tárgyról. Az ő fiatalságuk nem volt ennyire műanyagszagú.

Úgyhogy, amíg sok nőt még mindig nem érdekel, hogy mi zajlik körülötte a nagyvilágban, addig mégis milyen alapon várjunk változást? Van élet a szerelmes posztokon, a sarki bolton és a napi munkán túl is. Kicsit akarjunk már a színfalak mögé látni - vagy legalább saját véleményt alkotni.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?