Ám a nagyon magas IQ-ja ellenére mégsem futott százon. Olyan elvárásai voltak felém, amiket nem tudtam és nem is akartam megugrani. Szentül hitte, hogy ha egyszer gyermekeink születnek, akkor ő fogja tanítani őket otthon - hiszen amúgy is sokkal többet tud, mint a tanárok. Nekem pedig csak annyi dolgom lesz, hogy szeressem őket és gondoskodjam róluk.
Javítsatok ki, de nekem ez egyenlő volt azzal, hogy totál hülyének néz, és csupán arra tart érdemesnek, hogy elvégezzem a házimunkát. Ne értsetek félre, tisztában voltam azzal, hogy sokkal okosabb nálam. Mindig el is ismertem, de azt nem tűrtem és nem is fogom eltűrni,hogy bárki ostobaként bánjon velem. Magas IQ-val rendelkezni egy adottság, de nem jogosít fel arra, hogy másokat lenézz.
Felmerül a kérdés, hogy meddig ragaszkodhatunk az elvárásainkhoz. Hol van az a pont, amitől már romboló és nem építő hatással lesz a kapcsolatra? Egyáltalán, létezik olyan párkapcsolat, ahol mindkét fél tökéletesen megfelel a másik elvárásainak? Jogunkban áll-e a másikat megbántani csak azért, hogy a mi akaratunk érvényesüljön? Aligha.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki tudna mondani legalább egy-két dolgot, amit szívesen megváltoztatna a párjában vagy magában, hogy jobban működjön a dolog. Egy bizonyos fokig normális, hogy vannak egyfajta elvárásaink, hisz nélküle végül is tök mindegy lenne, hogy kivel osztjuk meg az életünket. DE!
Ha túl magasra tesszük a lécet, és tönkreteszünk egy amúgy tök jól működő kapcsolatot. Ha az alapvető dolgok passzolnak, véleményem szerint felesleges feszültséget gerjeszteni apróságok miatt. Teszem azt, nem úgy fésüli a haját, ahogy azt mi szeretnénk. Vagy épp nem olyan stílusban öltözködik, ami nekünk jobban tetszene. Folytonos feszkó, folytonos veszekedések, és végül az egyik fél megunja, és kilép a számára kényelmetlen helyzetből.
Üljünk le egy pillanatra, és gondolkozzunk el azon, hogy megéri-e a kockázatot, hogy mindenáron a saját elképzeléseink szerint alakítsunk át valakit! Illetve, ha olyan sok minden zavar az illetőben, akkor tulajdonképpen mit is keresünk mellette?
Én pont azt szeretem a páromban, hogy különbözőek vagyunk. Megvannak a saját kis dolgaink. Legyen az hobbi, zene vagy bármi. Ennek ellenére tökéletesen megtaláljuk a közös hangot. És pont azért, mert különbözünk egymástól, kénytelenek voltunk kiépíteni olyan dolgokat, amiket mindketten szeretünk.
Sikerült létrehoznunk a mi világunkat, ahol minden úgy zajlik, ahogy mindkettőnknek megfelel. A kezdeti nagy elvárások pedig kompromisszumokban értek véget. Persze lehet ideálokat is kergetni, de mindig az a kérdés, hogy valójában megéri-e. Előfordulhat, hogy életünk párját marjuk el magunk mellől csupán azért, mert nem látunk túl az elvárásaink okozta ködfelhőkön.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.