Legalább játsszuk el, hogy számítunk egymásnak... Vagy ne játsszuk el?

Egy egész életet leélek gondolatban veled, mire te hajlandó vagy válaszolni. Egy nap minimum eltelik, mire végre írsz, de gyakran több is. Megsértődnék, ha nem így lett volna az elejétől fogva. Elfogadtam, hogy nem mindenki éli online az életét, amikor van élet, amit lehet élni. Most nincs. Bezártság van, „maradjotthon". Lehet, hogy túl korán jött ez a karantén nekünk, nincs kötődés, csak a néhány találkozás homályos emléke. Megszokásból válaszolsz, kedvesen, de lelkesedés nélkül. Nem tudok még hiányozni, mi is hiányozhatna belőlem, amikor még azt sem tudod, ki vagyok.

az én soraim is erőltetettek. Hiányzik, hogy hiányozzak, hogy akarjanak, hogy törődjenek, hogy érdeklődjenek, vagy csak egy valaki, aki akár te is lehetsz, de más is, csak most te vagy itt. Vagyis ott. Ott, ahol nem én foglalom le a gondolataidat, hanem valaki(k), vagy valami más. Hogy kínozzam magam, inkább valaki(k). Így kell lennie, mert eddig velem még mindig így volt. A sok-sok mást választott személy után

hogy előhúzzam, amikor bekövetkezik, és mondhassam magamnak, hogy én megmondtam. Kár, hogy elégedettséggel nem tölt el, hogy igazam volt. Egy másik részem pedig remél. Félve. Mint amikor szépet álmodunk, és nem merjük elmondani, nehogy ne teljesüljön. Magam előtt is titkolom, hogy szeretném, ha összejönne. Nem tudom, hogy téged szeretnélek-e, vagy azt, hogy legyen már valaki, aki velem akar lenni. Épp annyira nem tudom, mint te.

pedig nekem igazán már másom sincsen. Makacsul ragaszkodtál a ritkasághoz. Mintha félnél attól, még a végén azt hiszem, számítok. Hát nem hiszem, de az nem azt jelenti, hogy nem szeretném. Időről időre megfogadom, hogy felhúzom az orromat. De nem tudom ezt játszani, nem is szeretném. Ha szeretek is, biztosan nem azt, amit te. A bizonyosság, bármi legyen is az, számomra értékesebb, mint a bizonytalan.

mert nem kell bonyolultnak lenni valaminek ahhoz, hogy szép és értékes legyen. Bizonyára van magyarázatod arra, hogy miért nem mondasz egyszerűen igent, vagy nemet, az én verzióm is megszületett, hiszen ha nem mondasz semmit, kénytelen vagyok magamtól kitalálni: addig sem akarsz teljesen egyedül lenni, míg vársz valaki másra. Szerintem még te sem tudod, hogy ez így van, de nem várom meg, míg rájössz. Inkább búcsút mondok.