Férjnek pocsék voltam, de szeretőként imádsz!

Mindig csak vitatkoztunk, soha semmiben nem tudtunk kompromisszumot kötni. Egyikünk sem engedett, és nem alkalmazkodott a másik igényeihez. Elég volt egy vasárnapi ebéd, hogy összevesszünk: még abban sem tudtunk megegyezni, hogy rántott vagy sült hús legyen.

Persze, lehetett volna mindkettő, de inkább duzzogtunk ahelyett, hogy megoldást találjunk. Nem tudtunk együtt boldogok lenni, mindig izzott a levegő a feszültségtől. Elég volt egy szikra, és már ki is robbant a veszekedés. Végül te untad meg hamarabb a közös életünket, és letértél a sehova nem vezető közös utunkról. Más férfit kerestél. Olyat, akivel harmonikus az élet, a tenyerén hordoz, lesi és teljesíti minden kívánságod. Egyvalami hibádzik csupán: nem szerelemből vagy vele.

A döntésed kegyelemdöfés volt a kapcsolatunknak. Elváltunk, mert beláttuk, hogy semmi értelme így együtt élni. Egy ideig mindenki ment tovább a maga útján - ma mégis újra együtt vagyunk, igaz, már csak titokban. Pedig a házasságunk felbontása után én is összejöttem valakivel, akivel egészen jól érzem magam. Nem élünk együtt, de sok időt töltünk egymással.

Világos, hogy képtelenek vagyunk normálisan együtt élni, de az egymás iránt táplált szerelem nem múlt el. Hiába tűnt úgy az első pár hónapban, hogy mindkettőnknek jól indul az új kapcsolata. Kiderült, hogy hiányzik a szenvedély, ami a házasságunk egyetlen jól működő alkatrésze volt. Végül te írtál rám, hogy mi újság, milyen az életem.

Találkoztunk, beszélgettünk, és hamar ráébredtünk, hogy hiányzunk egymásnak. Abban egyeztünk, hogy még egyszer, utoljára felelevenítjük a múltat és ágyba bújunk. Az együttlét azonban olyan jól sikerült, hogy azóta is rendszeresen találkozunk, hogy megadjuk egymásnak azt, amit a kapcsolatában nem kap meg. Így lettünk házastársakból szeretők.

Mivel megszűntek a közös gondjaink, már nem veszünk össze semmin. Nincs olyan, ami megzavarná a viszonyunkat. Ismét együtt égünk abban a szenvedélyes tűzben, ami korábban annyi évig összekötött bennünket. Ha pedig megkaptuk, amire vágyunk, hazatérünk egy olyan helyre és egy olyan kapcsolatba, ahol másfajta harmónia vár.

Nyitókép: Shutterstock