Anno, zsenge 20 évesként szentül hittem, hogy 30 felett véget ér a személyes boldogságom, és kezdhetem ásni a síromat. Az biztos, hogy a harmadik X felett már picit más az élet, de a gyülekező ráncokat lehet humorral is fogadni. Az életmódom pedig, nos, hát köszönőviszonyban sincs a koccintós vörös múlttal. Ha te is ezeket a változásokat tapasztalod, akkor elkezdheted kötögetni az otthonkádat.
Lehet nyár, tél, hétköznap vagy karácsony, nekem reggel hatkor kipattan a szemem, és nincs visszaút a habos álomvilágba. Nettó pazarlásnak érezném, ha délelőtt tízig lopnám a napot. A szomorú az, hogy régebben mégis több idő jutott mindenre - de ezt betudom a tér-idő rossz elhajlásának.
Meg különben is, otthon vár a finom spenót vagy a borsófőzelék tükörtojással. Nyilván régen is tudtad, hogy a csibeburger sosem kotkodácsolt, de akkoriban, két fröccs és megszámlálhatatlan feles közt, ez egyáltalán nem zavart. Most már magadtól teszel a szendvicsbe paprikát és paradicsomot, az energiaital pedig abszolút tiltólistás.
Utoljára a nyomógombos telefonok korában voltál discóban - mondjuk, akkor sem szeretted már, de volt az a piamennyiség, hogy elviselhetővé váljon. Illetve a tavalyi lánybúcsún kötelező nosztalgiából elmentetek, de úgy érezted magad, mint egy óvó néni a gyerekek közt. A füled azóta is vérzik attól a zenének nevezett zajtól, valahol pedig egy bátor 20 éves srác híváslistájában "MILF"-ként van elmentve a számod.
Azon kapod magad, hogy mai fiatalok valahogy egyre elviselhetetlenebbek. A múltkor is felcseszted az agyad azon a lányon, aki egy "felső"-nek csúfolt melltartóban mutogatta a köldökét, miközben a pasija nem szégyellte magát a kék-zöld hajával. Az nyilván más kérdés, hogy 15-16 évesen valószínűleg te sem kiskosztümben jártál iskolába. Én legalábbis a heavy metalos cuccaimban nem számítottam egy nagy divatdiktátornak, de akkor tökéletesen éreztem magamat bennük.
Rájöttél, hogy egyszer fel kell nőni, és ehhez a kulturált társalgás is hozzátartozik. Egy ideje már jóval kevesebb b@zdmeg hagyja el a szádat (pedig milyen felszabadító is tud lenni ez a szó!). A "pasim" kifejezést felváltotta a "párom" és a "férjem", és bulizás helyett ezerszer inkább választod a nyugdíjas vidámparkot, azaz a wellness hoteleket.
A nosztalgia szemét egy alak - megédesíti a sokszor nem is annyira rózsaszín ifjúkori éveket. Jobban belegondolva, egyáltalán nem vicces, ha egy fiatal csak kenyeret, margarint és egy üveg bort tud venni magának. Jó esetben ezen a szinten már túl vagy, és persze hiányzik az a derűs, laza, "sz@rok én mindenre" éned, de a vele járó életszínvonalat már nem sírod vissza.
Valljuk be, néha jólesik szomorkodni, hogy mennyivel jobb volt fiatalnak lenni - de sokra nem mész vele. A régi barátságokat igenis meg lehet (és kell is) tartani, az öregedés pedig nem jelenti azt, hogy egy depressziós, fonnyadt banyává kell válnod.
Kedves olvasóink!
Október közepétől kezdve a SHE.HU teljes szerkesztősége, és az írói gárda is távozik a magazintól. Ezután a weboldalon és minden kapcsolódó közösségi felületen megjelent tartalmak nem a mi munkánk eredményei. Nehéz a búcsú, de köszönjük, hogy eddig velünk tartottatok, és reméljük hamarosan találkozunk! :) Íróink munkásságát addig is nyomon követhetitek saját írói oldalukon. Köszönjük ezt a 4 évet, amit velünk töltöttetek!
Ezennel kívánunk sok sikert az új szerkesztőségnek!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.