Felelős vagyok a felnőtt gyerekem tetteiért?

- Klárikám, nem a te szintedről jött? - kapta a kezét a szája elé Magdi néni, miközben magához ölelte megszeppent unokáját, aki nála töltötte a nyár utolsó heteit.

Veszett kutyaugatás vette kezdetét, egyértelműen az alattuk lévő emeletről jött a hang.Klári néni közvetlen szomszédai két terriert is tartottak a lakásban.

- Jaj, istenkém! - a törékeny asszony a szívére tette a kezét. - Megyek is, megnézem. Ti csak maradjatok! Nehogy utánam gyertek Évikével!

- Hívjam a rendőrséget? Talán...

- Nem, nem! Csak a Gyuri lesz az! Csak a Gyuri.

Kilépett a lépcsőházba, és a korlátba kapaszkodva megindult lefelé, az alattuk lévő emeletre, ahol a fiával lakott. Még hallotta a barátnője aggodalmas hangját, de hátraintett neki, a kezével jelezve, hogy zárkózzanak be az unokával, biztos, ami biztos. Erős férfihangok hallatszottak odalentről, meg csörömpölés. Valaki éppen felforgatja a fiókokat odalent. Egy percig nem volt kétséges előtte, hogy Gyuri lesz az, meg valaki ismeretlen.

Gyurika már gyereknek sem volt éppen problémamentes. Az általános idején még csak-csak lehetett kezelni, de középiskolás korára egyértelművé vált, hogy balhés gyerek. Az állandó bulik a tanulás rovására mentek, azután napokra elmaradozott otthonról. Amíg élt az apja, jó sora volt a családnak. Imre fogorvos volt, jól menő magánpraxissal, sokat utaztak, külföldre jártak. Gyurika beleszokott a jóba.

- Hadd szórakozzon! Hadd éljen, amíg fiatal! - mondta mindig Imre. - Megengedhetjük magunknak, elvégre van miből, nem?

Klári pedig hiába intette a férjét, hogy túlzottan engedékeny, a férfi szemet hunyt minden kihágás felett. Azután egy napon Imre meghalt. Hazajött a munkából, leült a vacsorához, hogy a következő pillanatban holtan csússzon be az asztal alá. Pénz sem volt többé. Csak hirtelen felszínre kerülő tartozások, az autólízing, a házra meg a nyaralóra felvett hitelek...

- Hát kit szeressen az ember, ha nem a saját gyerekét? - kérdezte az asszony minden olyan alkalommal, amikor valaki szembesíteni merte a valósággal.

Gyurika pedig hol eltűnt, hol ismét megjelent. Gyakran olyan részeg volt, hogy a barátai cipelték haza. Sehol nem találta a helyét. Munkát vállalt Hollandiában, hogy nem sokkal később hazaállítson, mert kirúgták. Állandóan pénzt kért, hogy fedezni a tudja a ki tudja, mit.

- Kellene száz rugó, anyukám! Esküszöm, megszázszorozza magát, majd meglásd! Duplán visszafizetem!

Klári néni egy idő után már nem hitte el, de csak előteremtette a pénzt. Igaz, a saját nem létező nadrágszíját kellett szorosabbra húzni miatta. Egy ízben még az is megtörtént, hogy hamisan tanúskodott a fia érdekében, csak hogy megmentse a börtöntől. "Talán ott észhez tért volna..." - zakatolt egyre a fejében, de elnyomta a hangokat. Nem valók az ilyen gondolatok egy anyához.

- Az az én tévém, hogy merészeli?

- Nyugi, mama... - hallotta a fia hangját odabentről. - Laci velem van.

- A fia tartozik nekünk, mama - vigyorgott a Laci nevű férfi olyan ábrázattal, amivel egyértelművé tette, hogy jobban teszi, ha nem áll az útjába.

- Jövő héten visszafizetem - ígérte Gyuri. - Tudod... Kölcsönkértem, de kicsit megcsúsztam a határidővel.

Az asszony kérdésre nyitotta a száját, de már nem volt ott senki, aki felelhetett volna. Csak a kutyák ugattak még mindig a szomszédban, ő pedig ott maradt egyedül.

Még több cikk Bélától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Béla stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock