Anyák, akiktől felmegy a vérnyomásom a játszótéren

A főirigy

Van a totyogós gyereknek egy sajátos vonása: kizárólag más játéka érdekli, a sajátja pedig csak akkor, ha esetleg más is szemet vetett rá. A bölcs szülő ezt már tudja, éppen ezért szeme sem rebben, ha a homokozóban vagy a strandon az ő csemetéje lapátjával szemezik egy idegen gyerek. "Nyugi, csak megnézi, nem viszi el" - mondom ilyenkor az enyémnek, és ezzel gyakorlatilag kihúztuk az ügy méregfogát.

A minap azonban egy sárkányanyába botlottam a játszón: a csemetéje békésen nyalogatta a csúszdát, miközben a homokozóban hagyott kisvödrét a lányom és egy kis barátnője szemrevételezték. Az anyuka kikerekedett szemmel lépett oda, és ingerülten kiabálni kezdett: "Ez a játék nem a tiétek! Nem látjátok, rá van írva, hogy Tihamér? Melyikőtöket hívják Tihamérnak?" És kitépte a gyerekek kezéből a kisvödröt, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy relatív kevés három-négyéves gyerek tud olvasni, és az ő gyereke épp mással van elfoglalva.

A helikopterszülő

Oké, a kisebb gyereket nyilván egy percre sem lehet egyedül hagyni, de amikor a makkegészséges, okos és ügyes négyévesnél idősebb kölök nyakában ott liheg az anyja, attól frászt kapok. "Vigyázz, kicsikém, ne mássz fel oda, le ne essél!" Gyakorlatilag nem hagy neki egy perc békét sem, még a szűk alagútcsúszdán is utánacsörtet, ami aztán leszakad a hetven kilója alatt...

A "szuperterjesztő"

Kiírták a gyereket a bölcsiből, oviból, suliból betegség miatt, de unatkoznak, ezért megfuttatja a játszón, hadd kapja el mindenki. Ő végül is ráér, mert gyeden van a kistesóval. Amúgy is végtelen szabadsága és táppénze van, vagy bármikor lepasszolhatja a gyereket a lelkes nagyszülőknek - de a többiek vajon mit csináljanak? Az őt nem érdekli, mert ők unatkoztak otthon.

Nyilván attól a véglettől is kivagyok, amikor a vizes, allergiás orrfolyás miatt balhézik a tisztelt szülőtárs az intézmény közös csetszobájában. Mert a legifjabb korosztály orra szeptembertől májusig szinte konstans folyik. De azért a láthatóan beteg, durván köhögő, láztól csillogó szemű kisded turnéjával is ki lehetne kergetni a világból, pláne járványidőszakban.

A versenyzős anyuka

"Ó, milyen szépen beszél, nagyon ügyes! Az én Verácskám meg 9 hónaposan kezdett járni, és gyönyörűen rajzol." Eddig még rendben is volna a diskurzus, de van az a típus, aki mindenre rá tud kontrázni, és annak az ellenkezőjére is.

A kényszeres

Mindig a gyerekének a legtisztább a ruhája. Na jó, őt nem idegesítőnek találom, hanem egyszerűen irigy vagyok rá. Rengeteg helyről öröklünk gyönyörű gyerekruhákat, és a fenntarthatóság barátjaként lesül a pofámról a bőr, hogy a mi cuccaink aligha adhatóak tovább jó szívvel. Egy kis folt itt, egy szakadás ott, ráadásul fakó az egész. De mentségemre szóljon, az én kicsinyem legalább mindig jól szórakozik a játszón.

Nyitókép: Shutterstock