A következmény pedig: mély sebek, hatalmas sértődések, órákon át tartó viták. És vannak, akik számára nem itt kezdődik a mérce. Egyáltalán nem húzzák fel magukat, ha a párjuk mondjuk, elfelejt egy dátumot. Igazából lazán kezelik ezeket a helyzeteket. Nincs vita, nincs duzzogás, nincs semmiféle háború.
Én a két tábor között lavírozom. Vannak dolgok, amik hidegen hagynak, mert én is ugyanúgy elfelejtem őket. Dátumok. Az ősellenségeim. Minden évben ki kell töltenem a naptárat előre, beírva mindent és mindenkit. Mert nincs az az isten, hogy magamtól képes legyek emlékezni. A maximum tárhely a fejemben, amely a születésnapoknak, névnapoknak és egyéb eseményeknek van fenntartva, talán öt dátum. De inkább csak három. És ebben benne van a sajátom is... Annyit, de annyit próbálkoztam memorizálni, de nem megy. Túl sok szám, túl kevés hely.
Nem szégyellem bevallani, hogy felejtettem már el névnapot. Sőt, még évfordulót is. Mondjuk, az ötödiket. Ultra gáz, de a Facebook emlékeztetett rá aznap reggel. Mélységesen szégyelltem magam, de nem volt mit tenni. Nem készültem. Be is vallottam. Ettől talán kevésbé vagyok megbízható társ? Kevésbé szeretem őt? Nem hiszem.
Volt, hogy a párom elfelejtette a névnapomat. Probléma? Még én is elfelejtettem, szóval, ez sem tartozik a vérdíjjal járó bűnök közé. Ami viszont időről időre kiborít, mikor valamire - legyen az például egy ital - azt mondja, hogy "Ezt te úgysem szereted." Holott az a fajta a kedvencem! Ne már! Évek óta együtt élünk! Ezek olyan dolgok, amikkel nap mint nap találkozol. Nem olyan, ami évente csak egyszer fordul elő. Persze ettől még nem fognak vérben forogni a szemeim, és nem fújok tüzet az arcába. De minden egyes alkalommal elmondom, hogy mi a helyzet. Erre ő meglepődik, hogy "Tényleg?" Aztán nevetünk egy jót.
Szóval, vannak dolgok, amiket nem lehet megjegyezni, és úgy látszik, ez mindenkinek más. Én például szégyenszemre nem tudom, hogy mi a kedvenc színe. Ha van neki egyáltalán. De erről sem hinném, hogy válóok lenne. Igazából a tények azt mutatják, hogy fele-fele arányban vagyunk "trehányak" ilyen téren, ebben is tökéletesen kiegészítve a másikat.
Számomra nem attól lett ő a tökéletes társ, hogy mindig mindent hibátlanul tud, mindig mindenre emlékszik és készül is rá. A tettei tették azzá: hogy megbízható, hűséges és őszinte. Mindig képes megnevettetni, még akkor is, ha szörnyű napom volt. Ápol, ha beteg vagyok. Mellettem van, ha szükségem van rá. Segít megoldani minden felmerülő problémát, és velem tervezte el a jövőjét. Persze azért mélyen, legbelül jólesik a lelkemnek, ha tudja, milyen színű a szemem...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.