Nem volt még 20 sem, mikor megkapta a belvárosi lakást és a vágyott autót. Innentől kezdve minden nap kocsival járt az egyetemre és mindenhova. Az úti célok közt Spanyolország, a horvát tengerpart, a svájci síközpontok is szerepeltek. Fiatalon is imádott utazni, az egzotikus országok is úti céljai lettek.
Akik csak felületesen és távolról szemlélik az életét, mindig arra jutnak, hogy "menő csávó, akinek könnyű, mert apuci mindent a segge alá tolt".
Holott Norbi sosem élt vissza a helyzetével. 30 éves koráig kibulizta magát, de sosem szórta két kézzel a pénzt. Az egyetem elvégzése után sem az apja cégét választotta, holott a közgazdász-építészmérnök diplomájával sima helye lett volna. Úgy gondolta, saját maga keresi meg a kenyérre valót.
Annál az építész irodánál indította pályafutását, ahol az egyetem alatt gyakornokoskodott, majd néhány év után saját irodát hozott létre. Az első időszak kemény volt, hol voltak megrendelései, hol nem, időnként összébb kellett húzni a nadrágszíjat, de sosem panaszkodott, és a családjától sem fogadott el támogatást.
A szüleitől kapott belvárosi lakást előbb egy loftra cserélte, majd saját házat épített. Ő és én teljesen véletlenül találkoztunk. A kétezres évek elején a barátnőmmel járt, azóta nem is beszélnek, de mi viszonylag gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Sosem volt bunkó, nem éreztette, hogy kőgazdag, én meg csak egy csóringer senki vagyok, de néha az agyamra ment a sztorijaival. Éppen a loft lakásban ültünk, mikor felhozta, hogy a Mount Blanc-ra készül, de a Himalája meghódítása is szerepel a tervei között. Minden évben két hónapot az Adrián vitorlázik, ha meg nem, akkor ejtőernyőzik, vagy raftingol, vagy sziklát mászik.
Egyszer a horvátoknál én is elmentem vele egy vadvízi evezésre, gyorsan ráéreztem, milyen euforikus hangulata van az adrenalinlöketnek. Rájöttem, hogy Norbit voltaképpen ez élteti. Mindig legyintett, ha a szülei jöttek szóba. Azt mondta, hogy unalmas és átlagos az életük - ha nem lenne pénzük, olyanok lennének, mint a gazdagréti lakótelepiek.
A karanténosdi azért őt is lassításra késztette, de nem bír leállni. Legutóbb a balesetiről hívott, mert kiment az erdőbe bringázni, és figyelmen kívül hagyott egy jelzést. Szerencsére csak a bordája tört el, de majdnem beleőrült, hogy nem mehet sehova. Hosszú beszélgetéseket folytatunk, és igyekeztem rávilágítani: talán nem véletlenül jött ez a baleset. Ideje lenne átgondolni a dolgait.
Néhány napja aztán azzal hívott fel, hogy megvilágosodott. Elmondta, most jött rá, hogy mit csinált eddig, és azt is megfejtette, miért. Arra jutott, hogy mindig mindene megvolt, sosem érték igazán nagy traumák. Azért keresett mindig újabb és újabb kihívásokat, hogy érdekesnek tűnjön, és ne kelljen magával foglalkoznia.
Most viszont, hogy már sokadik hete kénytelen otthon lenni, van ideje magára. És rájött, hogy egész életében önmaga elől menekült. Bizonyítani akarta, mennyire tökös csávó, de ezzel csak azt a hiányt próbálta leplezni, hogy szüksége van egy igazi társra. Valójában arra vágyik, hogy olyan életet éljen, mint a szülei. Társsal, gyerekekkel, állandósággal.
Ki gondolta volna, hogy egyszer így megváltozik?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.