Féltelek az anyaságtól - mert én is félek tőle...

Akkor ne haragudj, hogy most értetlenül állok a révbe érésed előtt. Tudom, hogy ez a szerelem dolog hirtelen, és mint valami hurrikán érkezik az életünkbe. De tudod, évekig azt hallottam tőled: neked nem kell senki, milyen jól megvagy egyedül is. És hogy képtelen lennél bárkivel együtt élni, bárki szokásaihoz alkalmazkodni. Most pedig 3 hónap együttélés után gyereknél és örök hűségnél tartasz. Tényleg nem igazán értem, hogy is van ez.

A Marci előtti időszakban leszóltad minden barátnődet, aki nem bulizott veled hetente hatszor. Ugye tisztában vagy vele, hogy a gyerek megszületésével eléggé limitált lesz a kimenős estéid száma? Szépíthetjük, de jó ideig hangulatfokozó nedűk nélküli otthonlétre leszel ítélve - úgy egy évre biztosan. Illetve akkor ez az elköteleződés most azt jelenti, hogy mégsem olyan unalmas ez az otthonlét dolog? Vagy már nem is annyira ciki hétvégente "csak" takarítani és pihenni a szerelmeddel?

Értem én, hogy az elmúlt 10 hónap zavartalanul telt, de nem kapkodjátok el nagyon ezt az egészet? Ilyen rövid idő után száz százalékig biztos vagy benne, hogy Marci képes lesz anyagi biztonságot teremteni? Nagyon könnyen kiszolgáltatottá válhatsz. Egyedül egy gyerekkel... Bele sem akarok gondolni. Ez amolyan lehetetlen küldetésnek tűnik.

És ha már a munkát említettem... Évek óta hallgatom, hogy mennyire rossz a munkahelyed, és amint teheted, továbbállsz. Az elmúlt hetekben is végig azt ecsetelted, hogy fel akarsz mondani. Erre most még legalább 3 évre bebetonozod magad? Vagy csak így akarod biztosítani a helyed, mert egy leépítési hullám előtt áll a céged?

Mikor megismerkedtetek, Marci még azt sem tudta, hogy a kutyádat minimum napi kétszer illik megsétáltatni. És ezek után tényleg biztos vagy benne, hogy alkalmas lesz apának? Egyáltalán érett erre érzelmileg? Vagy egyszerre két gyereket fogsz nevelni? Képes lesz téged támogatni érzelmileg a nehezebb időkben is? És most nem arra gondolok, hogy két cipő megrendelése között segít dönteni. Tényleg hiszel benne, hogy képes lesz kibírni melletted?"

Jankában csak úgy cikáztak a kérdések és a gondolatok a jó hír hallatán. Kettejük baráti kapcsolatát a kimondott szavak jellemezték, azonban Janka most először inkább hallgatásra adta a fejét. Érezte és tudta, hogy a színpadi előadásnak is beillő monológja rég nem Lucáról szól: csak a saját félelmeit vetíti ki, azokat akarja szavakba önteni. És igazából a saját anyasági alkalmasságát kérdőjelezi meg. Csak azután szólalt meg, miután elhessegette a démonait.

"Őszintén, szívből gratulálok! Biztosan nagyon jó anyuka lesz belőled!"

Janka történetét Kertész Jázmin jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock