A "bocsánat" egy nagyon fontos szó. Kevesen hiszik el, de sokkal fontosabb, mint a "szeretlek". Ritkán szakítanak a párok azért, mert az egyik fél képtelen volt kimondani azt: szeretlek. Arról viszont már többet hallani, hogy képtelen volt bocsánatot kérni.
Olykor valóban épp azzal tesszük tönkre a kapcsolatot, hogy képtelenek vagyunk őszintén bocsánatot kérni. És itt az őszinteségen van a hangsúly, mert az nem ér semmit, ha csak odaböffentünk valakinek egy tartalom nélküli bocsánatot - csak azért, hogy békén hagyjanak.
Pedig a bocsánat szó gyógyító erővel bír. Képes begyógyítani a lelki sebeinket, helyreállítja a bizalmat, szélnek ereszti a haragot és a dühöt. Hidat képez két ember között.
Azok is képesek csípőből bocsánatot kérni, akik önbizalomhiánnyal küzdenek. Nekik ez már inkább mantra, és miközben elsütik, azt gondolják: bocs, hogy élek. Azt sem tudja, hogy miért, de inkább kimondja, mert ezzel elkerülheti a konfliktust és helyreállíthatja a békességet. Félelemtől vezérelve puffogtatja a bocsánatot, amivel szintén nem lehet elérni a kívánt hatást.
Ugyanakkor az a fajta bocsánatkérés is mehet a kukába, amit kikényszerítettek az emberből. Senki sem lesz boldogabb egy olyan bocsánattól, aminek a kimondásába majdnem belefulladt az ember. Akik rosszul vannak a bocsánatkéréstől, sokszor negatív jelentést társítanak hozzá. A megalázkodás, a behódolás jelének tartják. Ennek köze lehet a gyerekkorukhoz, amikor kikényszerítették belőlük a bocsánat szót - ezt pedig egy gyerek ritkán éli meg felszabadító érzésnek. Ellenben hipp-hopp összeköti az elvárásokkal, a kényszerrel és azzal, hogy uralkodni akarnak felette.
Ahhoz, hogy ez a gesztus érjen is valamit és megvalósulhasson a varázslat, egy érzelmileg érett emberre van szükség. Ennek az illetőnek fontosabb a kapcsolata, mint az egója. Nem akar győzedelmeskedni, nem vágyik arra, hogy neki legyen igaza. Szeretettel fordul a kedvese felé - hibáztatás nélkül. Nem akarja áthárítani a felelősséget. Erős, magabiztos jellemre van szükség ahhoz, hogy belássuk a saját hibáinkat és képesek legyünk elismerni őket, felelősséget vállalni értük.
Tudod, mi nem lesz soha célravezető egy kapcsolatban? A saját igazad hangoztatása, az ezzel kapcsolatos makacsságod, a bocsánat kikényszerítése, a másik megbüntetése. Hozhat némi örömöt, de az csak átmeneti lesz. Ezt a viselkedést előbb-utóbb megsínyli a kapcsolatod, mert nem építheted a váradat a megtört, megalázott párod romjaira.
Egy érzelmileg érett kapcsolatban nem lehetnek győztesek és vesztesek. Egy egészséges és jól működő párkapcsolathoz tudni kell őszintén bocsánatot kérni, és tudni kell elfogadni is. Ha a bocsánatkérő daccal, hisztivel, teljes elutasítással találkozik, talán többé nem akar majd próbálkozni vele. Ugyanis a bocsánatkérés egy intim szertartás. Olyan, mint két elefánt tánca egy porcelánboltban. Óvatosnak, de mégis határozottnak, bátornak kell lenni. A bocsánatkérőnek meg kell nyílnia, bizonyos szinten alá kell rendelnie magát a másik félnek.
Márpedig ez a fajta kiszolgáltatottság sokak számára kellemetlen. A másik félnek szintén nyitottan kell hozzáállnia, akkor is, ha nem tud azonnal megbocsátani. Ez a szertartás csak akkor működhet, ha mindketten rendbe akarják tenni a kapcsolatukat. Elengedhetetlen, hogy kellő szeretettel és megértéssel forduljanak egymáshoz.
A bocsánat szó közelebb hozhat titeket egymáshoz, mint a szeretlek. Ezerszer gyorsabban és hatékonyabban gyógyítja be a sebeket. A megfelelő bocsánatkéréssel lehet csak igazán megerősíteni kapcsolatunk várát.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.