A bocsánatkérés szabályai: Mikor számít, és mikor felesleges?

Azt gondoltam, ez a filmbe illő jelenet majd úgy végződik, hogy Mr. Kétkapurajátszó mélységesen megbánja a tettét, én pedig kivethetem rá a harag hálóját. De nem ez történt. Próbálta megmagyarázni az egyértelműt, már-már úgy beállítani a dolgokat, mintha nem is történt volna semmi érdekes - majd felpattant, és lelépett a szöszivel. Nagyon dühös voltam, és rohadtul csalódott. Nemcsak azért, mert elárult, hanem azért is, mert úgy váltunk el, hogy sosem ismerte el a hibáját. Ergo nem kért bocsánatot.

Aztán egy nap megkeresett, hogy bocsánatot kérjen. Hát, ha valamire, akkor erre nem számítottam. Persze hajtott a kíváncsiság, ezért hajlandó voltam meghallgatni. És ekkor értettem meg, mekkora jelentősége van a bocsánatkérésnek. Hiszen ez nem más, mint a sértett lélek feloldozása a fájdalom súlya alól. Ahogy hallgattam, újra előtörtek belőlem a régi indulatok - pedig már azt hittem, rég kihevertem az egészet.

A büszkeség és a feloldozás iránti igény harcot vívott bennem: hol azt hajtogattam magamnak, hogy nincs szükségem a megbánására, máskor pedig pontosan tudtam, hogy nagyon is vágyik rá a lelkem. És nem azért, mert ő számít nekem, hanem azért, mert érezni akarom, hogy nem én csesztem el. Megkaptam, amit akartam. Helyreállt az egyensúly, és ma már tényleg nem fáj. Nem fáj, hiszen tudom, hogy amit mondott, azt őszintén mondta. Még ha 3 évbe is került, legalább a sajnálata nem volt hazugság...

Azóta sokat gondolkodtam a bocsánatkérés szabályain. Rájöttem, hogy rengetegen használják a "bocsánat" szót arra, hogy elkerüljenek egy esetleges konfliktust. Félnek a vitától, ezért gyorsan elmormolnak három "bocsi"-t, akkor is, ha nem követtek el hibát - csak azért, hogy a másik fél ne vitázzon tovább. De olyanok is akadnak, akik azért kérnek látványosan bocsánatot, mert azt remélik, így lelkiismeret-furdalást tudnak kelteni a másikban, aki emiatt úgyszint bocsánatot kér - ergo megpróbálják kierőszakolni a saját lelki feloldozásukat.

Tehát ha valaki ilyen felszínesen kér bocsánatot, azzal végeredményben nem vagy előrébb. Mert oké, hogy pillanatnyilag jobban érzed magad, de amikor azt látod, hogy a másik újra és újra ugyanazzal bánt meg, akkor rájössz, hogy az egész sajnálkozás kamu volt. Ha pedig így van, akkor inkább ne is kért volna bocsánatot...

Aztán vannak olyanok is, akik egyáltalán nem tudnak bocsánatot kérni. És könnyen gondolhatod, hogy ez óriási nagy baj - de szerintem sokkal inkább az a kérdés, hogy az illető hogyan kompenzálja a hiányosságát. Néhányan virágot visznek, mások isteni vacsorát főznek - kinek mi a szeretetnyelve. De a lényeg kérdés az: legközelebb is megbánt-e ugyanazzal, mint korábban? Ha nem, akkor valóban megbánta a tettét, és jobban belegondolva mindegy, szavakkal vagy tettekkel kért-e bocsánatot.

Ebben a témában sincs aranyszabály, de nem meglepő módon az őszinteség itt is egy fontos kulcs. A "bocsánat" számomra ugyanolyan, mint a "szeretlek". Nem hajtogatom állandóan, mert szeretném, hogy mikor kimondom, elhiggyék nekem. Szeretném, ha mindig lenne súlya, és nem kellene semmivel sem tovább bizonygatnom, hogy komolyan gondolom. De ehhez az kell, hogy csak akkor használjam őket, amikor tényleg úgy is érzem...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock