Azt hittem, álompasi, de kiderült, hogy ő még csak kisfiú...

Pedig az elmúlt hetek alapján már igazán hozzászokhattam volna. Két barátom elég nagy összegben fogadott, hogy ki talál nekem hamarabb párt - én meg belefáradtam az állandó hadakozásba, így rájuk hagytam. Munka után minden péntek este összeültünk activityzni némi alkohol társaságában. Ó, és persze mindig hoztak egy negyedik főt, csak hogy kijöjjön a létszám. Hát, hogyne! Az a bizonyos negyedik fő érdekes módon mindig egyedülálló, harmincas férfi volt.

- Nyitva! - kiabálta a barátnőm, Adri, én pedig egy sóhaj kíséretében lenyomtam a kilincset.

Az ajtó másik oldalán egy idegen fogadott. Még jó, hogy a bor nem a kezemben volt, mert azonnal kicsúszott volna.

- Timi, igaz? Miben vagy jobb, mutogatásban vagy rajzban?

Éreztem, hogy az arcom lángol, a színe valahol a pirospaprika és a paradicsom közt pompázott. Mivel az IQ-szintem lecsúszott egy nyálcsorgató tinilány szintjére, képtelen voltam válaszolni - ezért a szépfiú nevetve vállat vont, és bement a szobába.

Dávid még aznap este hazakísért, és a kapunál azt mondta: -Nekünk együtt kell lennünk, tudod?

Ó, hogyne tudnám, hogy boldog hetek álltak előttünk!? Én meg nem értettem, mit talál bennem olyan vonzónak ez a 100%-ban tesztoszteron tartalmú férfi. Merthogy nem a görnyedt testtartásom és a gyülekező szarkalábak csábították el, az biztos.

Persze ha úszol a rózsaszín ködben, nem veszed észre a másik hibáit. Dávidnak sohasem kellett megküzdenie semmiért. Kapott egy kétszobás lakást nem messze a Jászai Mari tértől - neki csak alá kellett írnia a papírt és átvennie a kulcsokat. Egy-két korábbi diákmunkát leszámítva csak az apja cégénél dolgozott a marketing osztályon.

Ehhez képest én soha egy fillért sem kaptam a szüleimtől. Amint kitettem a lábam a gimnázium kapuján, a magam ura voltam - annak minden előnyével és hátrányával együtt. Megtanultam beosztani azt a keveset, amit kerestem, és a szóhasználatomban gyakori vendég lett a "túlóra". Most már kisvállalkozóként a magam ura vagyok és egészen jól élek - bár a küzdelem és a fáradságos munka nem idegen számomra.

Ezt szerette meg bennem Dávid, és ez volt az, ami egy idő után elszakított tőle. Bár sokkal több 0 díszelgett a bankszámláján, tudta, hogy mindazt csak ajándékba kapta. Irigykedett a sikereimre, és persze mellettem szembe kellett néznie a saját lustaságával is. A rózsaszín köd a szemem előtt kezdett szétfoszlani. Bármennyire is fájt kimondani: az én álompasim életképtelen. Most már külön utakon boldogulunk.

Timi történetét Lippai Flóra jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock