Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy pillanatig sem fogott el a szégyenérzet, hiszen brutálisan keveset keresek hozzá képest. Igen, látni véltem a vállamon a kisördögöt vasvillával, amint azt mondja: "Basszus, Ábel, de lúzer vagy! A csajod többet keres nálad. Ez szégyen, hát milyen férfi vagy te? Hogy akarod majd eltartani a családot? Nevetséges vagy."
Aztán megjelent az angyal a jobb vállamon és így szólt: "Ábel, nem attól leszel férfi, hogy vastag a pénztárcád. Dia úgy szeret téged, ahogy vagy. Ideje legyőzni a sztereotípiákat. Akkor vagy igazi férfi, ha nem hagyod, hogy ez a dolog közétek álljon."
Döntöttem. Lepöcköltem az ördögöt a vállamról, és adtam egy ötöst az angyalnak. Amikor legközelebb felmerült ez a téma,Dia félénken bevallotta, hogy több millió forint van a számláján - mivel tíz éve dolgozik, és a szüleivel él. Így mindent pénzt félre tudott tenni. Én azt mondtam neki, ez nagyszerű! Bölcs döntés volt a részéről, hogy amíg fiatal, a szüleivel marad, és nem szórja a pénzt, hanem félreteszi. Szívből örülök annak, hogy boldoggá teszi a foglalkozása, és jól is keres vele.
Aztán bevallotta: aggódott, mert nem akart megbántani ezzel. Ugyanis a legtöbbször nálam vagyunk - albérletben -, és ismeri az anyagi helyzetemet. Meg aztán tudja, hogy ettől sok pasi megrémül, és irigy lesz azért, mert a nő keres jobban. Ezért férfiasan bevallottam, hogy nekem is meg kellett küzdenem a démonaimmal, de győzedelmeskedtem.
Különben is, az előző barátnőm is jobban keresett, mint én. Manapság simán benne van a pakliban, hogy a férfi olyan nővel találkozik, aki jóval több pénzt visz haza. Hála az égnek, hiszen ez azt jelenti, igazán feltörekvőkben vannak a nők, és megérdemlik, hogy tudásukat, tehetségüket, vagy épp a szorgalmukat megfizessék. Nagyon helyes! Ettől a férfi még nem veszíti el a férfi státuszát, nem lesz kasztrált. Igen, régen a férfi volt a családfenntartó, aki elment dolgozni és hazavitte a pénzt, amivel a nő takarékoskodott.
De más világot élünk. Olyat, ahol a nő is megteheti ezt, a férfi pedig azt, hogy otthon marad a gyerekkel. Miért lenne ez kiábrándító vagy undorító? Csak mert változnak az igényeink, a lehetőségeink, a társadalmi normáink? Azok mindig is változnak. Csak mi, emberek, nem vagyunk hajlandóak haladni a korral.
Nálunk is felmerült, hogy Dia vesz egy közös lakást, és idővel családot is szeretne alapítani. Bár én is nagyon szeretem a munkámat, de mégis úgy láttuk jónak, ha én maradok otthon a gyerekkel. Magam ajánlottam fel neki, és nem azért, mert munkakerülő vagyok, inkább csak mindenre nyitott.
Ettől még nem leszek papucs. Dia nem kényeztet el ajándékokkal, nem lettem a pasiribanca. Igaz, nemrég hozzám költözött, és beszállt a kajába meg az albérletbe. De ettől még ugyanúgy engedi, hogy én álljam a randikat és apró meglepetésekkel kedveskedjek neki. Nem próbál fölém kerekedni azzal, hogy ő fizeti a mozit, vagy háromszor drágább ajándékot ad nekem a jeles napokon. Nem dörgöli folyton az orrom alá, hogy mennyit keres. Nem kérkedik. Mellette megőrizhetem férfi mivoltomat.
Büszke vagyok Diára, mert jól keres, és büszke vagyok magamra, mert nem adtam el a lelkemet egy olyan munkahelynek, ahol sokat kereshetnék, de utálnám, amit csinálok. Tisztelem Diát, mert nem veri nagydobra, hogy jobban keres, és tisztelem magamat, amiért őszinte szívvel tudom őt támogatni és azt mondani: nem zavar, hogy a barátnőm keres többet.
Ábel történetét Balogh Orsolya jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.