Imádom a szerelemnek ezt a szakaszát, amikor egyre többet és többet akarok a páromból kapni. De majd felrobbanok, ha meghallom azt a nevet, hogy Ági!Tökéletesen kezdek megismerni egy olyan nőt, akivel soha nem találkoztam, és csak egyetlen közös van bennünk, Ákos. Nála múlt időben, nálam a jelenben, és remélhetőleg a jövőm részeként."
Kíra imádta az új párját, főleg akkor, amikor nem az exbarátnőjéről mesélt. Négy hónap után érthető volt a dühe, annak ellenére, hogy ő is tudta, a múlt feldolgozásához idő kell, és tiszteletben kell tartania a másik érzéseit. De a volt partner nem érdekelte.
Nem akarta tudni, hogyan nézett ki, milyen volt a pillantása, mi volt a kedvenc színe. Hányszor vesztek össze, mit szóltak hozzá a férfi szülei, és milyen közös terveik voltak. Nem akart egy olyan hármas kapcsolatban élni, amelyben ott van ő, a barátja - és a nagyon is élő ex szelleme.
Folyton jelen van, még akkor is, amikor nem a téma része, de valahogy minden beszélgetés során nála kötnek ki. Hiába tűnik úgy, hogy Ákos csak dühöt táplál iránta, mégis van benne egy erős érzés, amely nem ereszti. Pedig rengeteg közös emlékük van már! Az első csókról, mikor mindketten idegesen, libabőrösen várták a pillanatot.
Az első közös hosszú hétvégéről, amikor még nem tudták, milyen szokásokkal fognak találkozni és hogyan kezelik majd. De minden együtt töltött percet imádtak, és az esetleges különbözőségeket is szuperül kezelték, mert tisztelték egymást. Éppen csak azzal az egy témával kapcsolatban nem gyakorolta Ákos ezt a figyelmességet, amelyik pedig a kapcsolatuk legnagyobb buktatója lehet.
Kíra mindent megpróbált, amit lehetett. Volt hallgatag, érdeklődő, jött a saját exével, elrettentő példákkal, de egyik sem használt. Most pedig valami olyan kezdett megfogalmazódni benne, amit eddig el sem tudott volna képzelni: hogy szakít a férfival. Bármennyire is szereti, vonzódik hozzá, nem akar még több időt arra áldozni, hogy azt várja, Ági végre kikopjon a beszélgetéseikből és az életükből.
Csak másfél évig voltak együtt, nem évtizedeket éltek le. "Hány közös emlékük, veszekedésük lehet, amikről még nem hallottam? Vajon, ha már én is Ákos múltjának a része lennék, engem is ennyiszer emlegetne a következőnek?" - kérdezte magában, a könnyeivel küszködve.
Nem a múlt része akar lenni, hanem a jövőé, de hogyan oldható ez meg? Végül nem tudott tovább uralkodni az érzésein, és elsírta magát. Siratta az elmúlt hónapokat, a lehetőségeket, és azokat a beszélgetéseket, amikor nem mondta a párjának, hogy elég. Sokszor szólt, hogy a múltat le kell zárni, fel kell dolgozni a keserűséget, ha kell, akár szakember segítségével.
De a férfi nem hallotta meg ezeket a szavakat. Vagy talán ő úgy dolgozta fel a másfél évet, hogy mesélt, méghozzá annak, akinek sikerült tökéletesen megnyílnia... De közben nem látta, hogy az ő érzéseit nem veszi figyelembe. Mert ahelyett, hogy inkább a kapcsolatukra, annak építésére figyelt volna, állandóan a saját csalódása dominált.
Kíra sírása lassan abbamaradt. Még mindig érződött rajta a szomorúság, de az is egyértelművé vált, hogy meghozta a döntését, amit nem fog hosszasan magyarázni. Most már lépni, cselekedni kell. Körülnézett a lakásban, tekintete a közös fotókra tévedt, majd az órájára. Még húsz perc, és Ákos hazajön. Húsz percig még azt hiheti, hogy van kapcsolata, párja. Csupán húsz perc, aztán megváltozik számára a világ.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.