Nem hagyja magát eltiporni akkor sem, amikor reménytelennek tűnik a küzdelem. Az emberség, a jóság az, ami hegyeket képes megmozgatni, a gyűlölet csak pusztítást szül.
Bár már neked sincs munkád, másoknak segédkezel. Önként vállaltad, hogy aki veszélyeztetett, annak kiszállítod az ételt, hogy ne kelljen piacra, boltba mennie, és a patikába is te mész helyette.
Idős nénik és bácsik lesik lépteid a függönyök mögül, és amikor megérkezel, szebbé teszel egy gondterhes napot. Hajnalban kelsz, pedig most megtehetnéd, hogy henyélsz, hiszen a főnök nem figyel árgus szemekkel. Te mégis felöltözöl, biciklire pattansz, és elkerekezel azokhoz, akik most csak az ablakokból élvezhetik a tavaszi nap éltető sugarait.
Mindezt önzetlenül teszed, hiszen pénzt nem kapsz mindezért. Önként vállalt küldetés ez részedről, és bár anyagi javakban nem leszel gazdagabb, a jutalom nem marad el. A lelked lesz erősebb ezáltal, érzed, hogy szükség van rád, és nem csüggedsz el a bajban sem. Mások arcán egy mosoly kárpótol az erőfeszítéseidért. És ha még azt sem kapsz, elég annyi is, hogy látod elsimulni az aggódás ráncait az arcokon.
A kis öregek van, hogy sütnek valamit abból, amit viszel, és kóstolót raknak ki neked. Örömmel figyelik, ahogy helyet cserél a kis alufóliába csomagolt pozsonyi kifli és az általad vitt tejesüvegek. A csomagot lerakod az ajtó előtt, majd elhagyod a terepet. Mégsem köszönsz el teljesen, hiszen gondolatban veled vannak később is az ajtók mögött várakozó idősek. Minden egyes helyen otthagyod a szíved egy kis darabját, hiszen eggyé válsz velük.
Ahogy félve kitekintenek rád az ablakon, látod a szemükben a hálát, és ilyenkor érzed, milyen jó is, hogy létezel. Bár nincsen kacsalábon forgó palotád, és autó helyett is csak egy biciklivel közlekedsz, mégis gazdagabbnak érzed magad. Mert még nem neked, hanem másoknak van szüksége a segítségre.
Ráadásul olyan kincs van a birtokodban, ami felülmúl minden drágaságot. Emberség és önzetlenség. Ezek azok az igazi értékek, amelyekkel valóban kiteljesedhet az ember.
Bár most nem ölelhetsz, mert a szívbetegségem miatt én is egy vagyok a veszélyeztetettek közül, a lelkemet most is öleled. Gondolatban mindig itt vagy mellettem. Hatalmas áldozat részedről, hogy fizikailag nem vagy velem, de most másoknak nagyobb segítségére lehetsz. Az ablakon keresztül is érzem a belőled áradó melegséget, ami kárpótol. Nekem te gyújtasz világosságot a szobában, és tudom, hogy a benned lakozó tisztaság engem is jobb emberré tesz.
Vigyázz magadra, szerelmem!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.