A szerelem akkor talál rád, amikor nem is számítasz rá!

Az egyik elágazás után egy hatalmas árnyas fasorhoz értem, amelynek sem az elejét, sem a végét nem lehetett látni. Elfáradtam, megálltam, elkeseredett voltam. Úgy éreztem, az áhított cél messzebb van, mint valaha. Mintha az utcák nem közelebb vittek volna hozzá, csak arra voltak jók, hogy összezavarjanak.

Előrenéztem, majd hátrafordultam, és épp arra gondoltam, hogy visszamegyek a kocsimhoz, amikor a távolban megpillantottalak. Nyugodtan, magabiztosan jöttél az úton. Hullámos barna hajad rakoncátlan tincsei a szemedbe lógtak. Földbe gyökerezett a lábam, az az érzés fogott el, hogy csak azért indultál útnak, hogy segíts nekem. Mintha meghallottad volna a néma segélykiáltásomat. Egyre közeledtél, a mosolyod pedig minden egyes lépéssel szélesebb lett.

- Segíthetek? - kérdezted megnyugtató hangon, ragyogó barna szemeiddel rám néztél.

Biztos voltam benne, hogy igen, de megszólalni sem tudtam, mert mint egy jelenésre, úgy tekintettem rád.

- Igen! A tavat keresem, de úgy tűnik, messzebb vagyok tőle, mint hittem - mondtam zavartan.

Magamra néztem, és arra gondoltam: miért is döntöttem a praktikusság mellett ahelyett, hogy egy csinos ruhát vettem volna fel? Az aggodalmam azonban alaptalan volt, mert téged nem a ruhám érdekelt, hanem a tekintetem, a mosolyom, a hangom. Vibrált köztünk a levegő. A szívverésem szinte hallható volt, a vérnyomásom az egekbe szökött.

- Menj egyenesen, majd fordulj jobbra! De mehetünk együtt, én is arra megyek.

Laza voltál, a mosolyod ellenállhatatlan, én pedig követtelek. Nem beszélgettünk - szavakkal legalábbis nem. Mégis úgy éreztem, hogy a hallgatásunkkal ezer információt osztunk meg. A belőled áradó nyugalom átragadt rám is, és mosolyogva sétáltam melletted. Mire a tóhoz értünk, nem volt kérdés, hogy együtt ülünk le a partjára, és nézzük a végtelen vizet.

Órákon át beszélgettünk, nem zavartak minket a vízbe ugrálók hangos kiáltásai, ahogyan a bőrünkre hulló vízcseppek sem. Csak te meg én voltunk, és a vágy, hogy minél jobban megismerjük egymást. A Nap sugarai elbúcsúztak, mi mégsem akartunk felállni.

Még nem jártam délen, de jövő héten elmegyek hozzád. Még három nap, és találkozunk. Telefonszámot cseréltünk, és ígéretet tettünk, hogy folytatjuk. Az ölelésed azonban nem eresztett. Rád néztem, és a mosolyodra, a szád puhasága után vágyakoztam. Te ismét olvastál a gondolataimban, és megcsókoltál. A szavak után ajkaink is ígéretet tettek, hogy minél hamarabb érezni akarják párjukat.

Amikor eltelt a három nap, megcsörrent a mobilom:

- Szia! Itt vagyok a központban, merre induljak el?

Most én navigáltalak és segítettem neked, hogy ismét rám találj.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock