Szeretni. Erre teremtettél. Mert azt nem hiheted, hogy csak az állandó munkáért, gondokért és fáradtságért születtél erre a Földre. A folytonos küzdelmen, aggódáson, vívódásokon és megoldásokon túl van valami, ami mindennél egyszerűbb: a szeretet és a szerelem. Mi másért lenne érdemes élni, ha nem ezekért?
Persze a kivitelezés meglehetősen bonyolult. Mert sosem tudhatod, mit érez, mit gondol magában érzelmeid tárgya, a másik ember. Ám ami a te szívedbe vette be magát, azt szilárdan és biztosan ismered. Hidd el, az igazi szerelemnél nincsenek kétségek és kérdések. Olyan egyértelmű, mint az, hogy zöld a fű. Nem kell rajta gondolkodnod. Ha nem vagy biztos benne, hogy szerelem-e, amit érzel, akkor a válasz: nem. Az orkánnál sem tűnődsz, hogy ez most tényleg az, vagy csak szellő...
A kérdés, hogy akarod (és mered) -e átadni magad az erejének. Mert ezt nem lehet megélni félszívvel, félbizalommal, csak úgy tessék-lássék. Annyi embertől hallottam már, hogy ő csak okosan, meggondoltan, fenntartásokkal... És csodálkoztak, hogy a szemükbe nevettem. Komolyan fenntartásokkal akarsz szerelmes lenni? Úgy nem lehet!
Egyáltalán, észrevetted már, hogy tavaszodik? Egyre többször szikrázik a nap, egyre később köszönt be a sötét. Te pedig élsz, dacára minden gondnak és életedre vetülő árnyéknak. Jöhet járvány, bezártság, betegség, egy valami mindig örök kapaszkodót nyújt: hogy szeretsz és szeretnek. Testvérként, barátként, szülőként, gyerekként. Sőt, remélhetőleg vannak, akiket szeretsz, testvérként, barátként, szülőként, gyerekként.
Ha pedig még szerelemmel is megajándékozott az élet... akkor nem kéne körömrágós elméleteket gyártanod arról, hogy miért próbálsz félszívvel játszani. Mit akarsz még? Félig jóllakni, félig lebarnulni, félig örülni? Mi értelme a félélvezeteknek?
Szóval, üdv ebben a nagy játékban, ahol a legnagyobb jó hír, hogy a problémák mellett örökké a kezedben lesz a jolly joker: a szerelem. Viszonozva vagy viszonzatlanul. Titokban vagy szabadon. Őrjöngő lángolással vagy megszokott melegséggel. Mindegy, melyik formáját éled éppen, a lényeg, hogy színt visz az arcodra. Felpezsdíti a véred. Reményt ad, és minden körülmények között biztosít róla, hogy ÉLSZ.
Mert érzelmek nélkül nem élet az élet, még az ilyen vészterhes időkben sem. A vírus elől muszáj bezárkózni, de ha érzelmileg is elzárkózol, ha a szeretet és a szerelmet is ki akarod iktatni, akkor valójában lemondtál magadról. Most még jobban szükséged van figyelemre és törődésre - most még jobban törődnöd kell a többiekkel. És a szíveddel.
"Ha bezárhatnálak a szívembe, ott tartanálak fogva." Ezek Napóleon szavai, pedig neki aztán kisebb gondja is nagyobb lehetett volna a szerelemnél. Úgyhogy nézz szét a világban és nyisd ki a szíved! Ha pedig vége lesz ennek az egész őrületnek és újra kiléphetsz a világba, engedd meg magadnak, hogy rajongj, csalódj, sírj, nevess - most van itt az ideje. Kaptál rá néhány évtizedet.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.