Meg minek is szívére vennie? Pár év múlva nemcsak mondja, úgy is viselkedik majd. Jön a kamaszkor, és ő már bizony ciki lesz. Talán majd a kettő között, vagy majd ha felnő... Gondolkodik magában, és ahogy elképzeli felnőtt fiát, végtelen büszkeség és szeretet járja át. Ránéz a vörös fejjel üvöltő gyermekére, és arra gondol, mennyire szereti őt.
"Annyira utállak!" - vágja rá az ajtót nővérére a 12 éves lány, mert az nem akarta odaadni neki a smink készletét, mert még túl kicsi hozzá. Pedig végre meghívták egy buliba, és minden barátnője kisminkeli magát. Van, akit még a műkörmöshöz is elvisz az anyja. Végre bekerülhetne a menők közé. Miért nem érti meg ezt a nővére? Nem is testvér az ilyen, nem is szereti őt, soha többé nem szól hozzá - fogadkozik magában.
Aztán leül az ágy szélére és eszébe jut, hogy a két barátnőjén kívül senkit nem fog ott ismerni. És nagyobbak is lesznek. A srác, aki tartja a bulit, már 16 éves. Miért is hívták meg őt? Lehet, hogy be akarják égetni? A nővére elviszi, de mi van, ha nem érzi jól magát a buliban? Vajon megkérheti, hogy ha szól, akkor menjen érte azonnal?
"Most nem szeretlek" - szipogja a lány a barátjának a hirtelen ijedség után. Születésnapja van. A fiú régóta mondogatja, hogy meglepetéssel készül. Ám amikor türelmetlenül kinyitja az ajándékdobozt, meglátja, hogy tele van pókkal. Úgy megijed, hogy szinte hátraszaltózik a kanapén, és döbbenten, csalódottan, sikítva érkezik meg a földre. Nem erre számított. Hirtelen olyan kiábrándultságot érez a fiú iránt, aki közben az asztalnál nevet, hogy tényleg biztos benne: már nem szereti őt.
A fiú, amint meghallja a lány szavait, tüstént odaugrik, hogy megnyugtassa. "De ez csak vicc volt! Látod? Ezek műanyag pókok. Nem akartalak bántani, mindjárt indulunk a kedvenc éttermedbe, ahol olyan jól készítik a calzonét. Nem ez az igazi ajándékod. Tessék, látod? Itt egy másik doboz." A lány egy hét múlva már röhögve meséli a barátnőinek a pókos sztorit.
Olyan fura dolog ez a szeretet. Néha végtelenül árad ránk, aztán a következő pillanatban elillan. Egyszerre van is, meg nincs is. Érzés, vagy inkább az érzések a gyökere? Egy viszonyítási pont a lelkünk végtelenjében?
A gyermek dühös, mert az anyja nem enged neki. Dühös, tehát nem szeret. A kiskamasz egyedül érzi magát a felnőtté válás küszöbén. Magányos, ezért nem szeret. A lányban összetört a fiúról alkotott kép egy pillanatra. Csalódott, tehát nem szeret. De mi a szeretet?
Szeretet, amikor a szülő nem vágja nyakon a gyereket a boltban, miután az tizedjére vágja magát a földhöz. Szeretet, amikor a nővér tanítja a húgát, a báty megvédi az öccsét. Szeretet, amikor a feleség haragszik, mégis megfőzi a férje kedvencét. Szeretet a reggeli friss kávé. Szeretet a gyengéd mosoly, a hangos nevetések egy pohár bor mellett.
Szeretet az izzadt kezek összekulcsolása egy forró nyári napon és a hatalmas pacsik csattanása a tenyérben egy focimeccs után. Szeretet az első összebújós randi és a huszadik évforduló. Szeretet az emlék és a jelen. Egy olyan misztikum, melynek hiánya halálhoz vezet. Mert a szeretet maga az Élet.
Laky Szintia
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.