"Nem szeretlek!" - kiabálja a dackorszakos kisfiú az anyjának, mert az nem engedte meg neki, hogy a bátyja 37-es cipőjében induljon el a játszótérre. Az anya meghallja, mélyen szíven üti, aztán belegondol: egyszer ennek is vége lesz.
Meg minek is szívére vennie? Pár év múlva nemcsak mondja, úgy is viselkedik majd. Jön a kamaszkor, és ő már bizony ciki lesz. Talán majd a kettő között, vagy majd ha felnő... Gondolkodik magában, és ahogy elképzeli felnőtt fiát, végtelen büszkeség és szeretet járja át. Ránéz a vörös fejjel üvöltő gyermekére, és arra gondol, mennyire szereti őt.
"Annyira utállak!" - vágja rá az ajtót nővérére a 12 éves lány, mert az nem akarta odaadni neki a smink készletét, mert még túl kicsi hozzá. Pedig végre meghívták egy buliba, és minden barátnője kisminkeli magát. Van, akit még a műkörmöshöz is elvisz az anyja. Végre bekerülhetne a menők közé. Miért nem érti meg ezt a nővére? Nem is testvér az ilyen, nem is szereti őt, soha többé nem szól hozzá - fogadkozik magában.
Aztán leül az ágy szélére és eszébe jut, hogy a két barátnőjén kívül senkit nem fog ott ismerni. És nagyobbak is lesznek. A srác, aki tartja a bulit, már 16 éves. Miért is hívták meg őt? Lehet, hogy be akarják égetni? A nővére elviszi, de mi van, ha nem érzi jól magát a buliban? Vajon megkérheti, hogy ha szól, akkor menjen érte azonnal?
"Most nem szeretlek" - szipogja a lány a barátjának a hirtelen ijedség után. Születésnapja van. A fiú régóta mondogatja, hogy meglepetéssel készül. Ám amikor türelmetlenül kinyitja az ajándékdobozt, meglátja, hogy tele van pókkal. Úgy megijed, hogy szinte hátraszaltózik a kanapén, és döbbenten, csalódottan, sikítva érkezik meg a földre. Nem erre számított. Hirtelen olyan kiábrándultságot érez a fiú iránt, aki közben az asztalnál nevet, hogy tényleg biztos benne: már nem szereti őt.
A fiú, amint meghallja a lány szavait, tüstént odaugrik, hogy megnyugtassa. "De ez csak vicc volt! Látod? Ezek műanyag pókok. Nem akartalak bántani, mindjárt indulunk a kedvenc éttermedbe, ahol olyan jól készítik a calzonét. Nem ez az igazi ajándékod. Tessék, látod? Itt egy másik doboz." A lány egy hét múlva már röhögve meséli a barátnőinek a pókos sztorit.
Olyan fura dolog ez a szeretet. Néha végtelenül árad ránk, aztán a következő pillanatban elillan. Egyszerre van is, meg nincs is. Érzés, vagy inkább az érzések a gyökere? Egy viszonyítási pont a lelkünk végtelenjében?
A gyermek dühös, mert az anyja nem enged neki. Dühös, tehát nem szeret. A kiskamasz egyedül érzi magát a felnőtté válás küszöbén. Magányos, ezért nem szeret. A lányban összetört a fiúról alkotott kép egy pillanatra. Csalódott, tehát nem szeret. De mi a szeretet?
Szeretet, amikor a szülő nem vágja nyakon a gyereket a boltban, miután az tizedjére vágja magát a földhöz. Szeretet, amikor a nővér tanítja a húgát, a báty megvédi az öccsét. Szeretet, amikor a feleség haragszik, mégis megfőzi a férje kedvencét. Szeretet a reggeli friss kávé. Szeretet a gyengéd mosoly, a hangos nevetések egy pohár bor mellett.
Szeretet az izzadt kezek összekulcsolása egy forró nyári napon és a hatalmas pacsik csattanása a tenyérben egy focimeccs után. Szeretet az első összebújós randi és a huszadik évforduló. Szeretet az emlék és a jelen. Egy olyan misztikum, melynek hiánya halálhoz vezet. Mert a szeretet maga az Élet.
Laky Szintia
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
