Hiszek benne, hogy érdemes még várni rád...

- Na, Dáma, megérkeztünk! - csapott az autó kormányára, majd egy pillanatra elszégyellte magát. Csak az idióták nevezik el a kocsijukat.

Becsapta maga mögött az ajtót, hátát a járgány oldalának vetette. Utoljára múlt héten járt itt. Akkor is bőven napnyugta után. A csípős szél átfújt a pulóvere apró kis lyukain - kirázta a hideg. Pedig nem volt rossz idő, még decemberhez képest sem.

Tíz éve költözött ide, azóta szerelmes ebbe a kis eldugott, barátságos öbölbe. Rajta kívül még a madár se jár erre - egyszer ugyan belefutott egy középkorú, szeretkező német párba, de szerencsére csak pár napot töltöttek a szigeten. Mira az eset után legszívesebben addig mosta volna a szemeit, amíg az emlékezetéből végleg eltűnik az összefonódó, ráncos, hájas testek képe.

Bár már bőven elmúlt harminc, szőke fürtjeinek és bájos mosolyának köszönhetően sosem maradt sokáig egyedül. Ezek azonban mindig csak futó kalandoknak bizonyultak - a szembejövő férfiak vagy pótanyát kerestek, vagy egyszerűen csak nem illettek hozzá.

Leroskadt a földre, behunyta fáradt szemeit. Akaratlanul is fájdalmas sóhaj tört fel belőle. Már régóta tudta, hogy nem kell mindig erősnek lenni, nem kell mindig küzdeni. A hétköznapokban persze erre van szükség, de minden évben - ha úgy érezte, elszakad a cérna - kivett pár szabadnapot, és "összetört". Ripityára. Ilyenkor napokig csak sírt, le sem törölte a könnyeit, csak hagyta, hogy maguktól felszáradjanak. Megadta magát a szomorúságnak, elmerült benne. Engedte, hadd vigye el minden erejét, nem küzdött ellene. Nem kell mindig készenlétben állni.

A sorsszerű találkozások meséjéből már kinőtt, de a gyakorlatiasság sem hozta meg a várt eredményt. Hiába küzdötte át magát vagy egy millió Tinder-randin. Keserű düh bizsergett a mellkasában. Elfintorodott. Mindig igyekezett jó ember maradni, a legnagyobb nehézségek ellenére is. Igazán megérdemelne már egy társat. Ez jár neki. Főleg ha arra gondol, hogy körülötte már mindenki megtalálta a párját. Az összes kolléganője, a barátnői - nem beszélve a volt iskolatársakról, akik sorra pakolják ki az esküvői képeiket a közösségi oldalakra.

Persze, a kolléganőiről pontosan tudja, hogy valójában nem boldogok. Az egyiket már hónapok óta csalja a férje, de a közös gyerek miatt nem mer szólni. Egy másik munkatársnője meg csak azért ment férjhez, mert az anyja folyton azt sulykolta belé, hogy a házasság és az anyaság teszi majd igazi nővé. Na és ott van még egy nőismerős esete, aki végig a párja barátjába volt szerelmes, de mivel mindketten szerény körülmények között nőttek fel, így a pénzesebb srácot választotta. Jobb életkörülményekre cserélte az érzéseit. Döbbenet.

Ahogy sorra vette a környezetében lévő kapcsolatokat, rájött, hogy alig tud egyet-egyet felmutatni, ami nem bűzlik messziről. Innen nézve meg még az ő szinglisége is jobb, mert legalább az nem hazugság, nem ámítás és haszonlesés. Ő csak egy tiszta szívű, tiszta érzelmekre váró nő - aki elég erős ahhoz, hogy megvárja a megfelelő embert. Akkor is, ha a másik fele épp egy nagyon távoli kontinens tengerpartján csücsül, és még évekbe telhet, mire megtalálják egymást.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock