Nem akarom, hogy csak egy emlék legyél számomra.

Mennék vissza, mert aki akkor otthagyott, még mindig ugyanaz. Még mindig ugyanazt érzi, és még mindig ugyanazt gondolja. Kíváncsi voltam: vajon az a nő is megmaradt-e? Vagy visszatér az előtted lévő életbe...? Azt hiszem, nincs már előtted lévő élet. Olyan van, amiben szerepelnek élmények és emlékek. Veled, még ha te már messze is jársz.

Türelem... aljas egy dolog ez, hiszen ha listát lehetne készíteni a legnehezebben szelídíthető tulajdonságokról, biztosan szerepelne rajta. Legyünk türelmesek, hiszen az milyen nemes egy dolog! Sőt! Ha egy nő türelmes, egyenesen irány a piedesztálra emelés felé. Hát a nagy francokat!

Kimondom: hiányzol. Hatással volt rám mindaz, amit kaptam és adtam - és tudom, hogy én is hatással voltam rád. Persze, nyilván letagadhatod, sőt! Tagadd is! Egyszerűsíts az életünkön. Ettől még sokat gondolok rád, és azt is tudom, hogy te is rám. Bebeszélem magamnak? Lehet. De ha valóban van az emberek között az a különös, szemmel nem látható energiaszál, akkor azért érzem, hogy bár távol vagyunk, mégsem engedtél el - és azon a finom zsinóron még mindig tartasz. Amit én bármikor elvághatnék, de nem teszem. Valami nem engedi, valami tiltja, valami gúzsba köt vele.

Szerelem ez? Vonzódás? Vágy?

Ugyan, hagyjuk ezeket a nagy szavakat! Ez pusztán a kíváncsiság. Nagyon egyszerűen hangzik, nem igaz? De tudod, a kíváncsiság annyi mindent rejt magában... Annyi oldalad láttam, és olyan nagyon sokat nem. Nem tudom, mi a kedvenc színed, mi a kedvenc fagyid, hogy eszed a rántottát. És ha még tovább sorolnám, ez a szó, a kíváncsiság, szétrobbanna a sok tartalomtól, hiszen azt sem tudom, mik az álmaid, hogy akarsz élni 5 év múlva. Nem tudom, mitől félsz, mit lennél képes megtenni azért, akit szeretsz. Nem tudom a vágyaid, mi jár a fejedben, amikor szomorú vagy, és még csak azt sem tudom, hogy szeretsz-e...

Én tényleg hittem, hogy ez csak pillanatnyi elmezavar, pillanatnyi fellángolás, pillanatnyi érzelmek. Hittem, hogy amikor ez a zavart nő elsétál tőled, a léptei kopogása helyrerázza a gondolatait, a régi ritmust adja a szívének, és visszatér abba a korba, amikor nem léphetett férfi olyan közel hozzá, mint azt te tetted. Hitte, a pillanatnyi téboly messzire kerül tőle, és újra a régi valóságban ébred, a régi önmagával és régi vágyakkal...

De ez a nő azóta is ütemesen halad az útján, ám a ritmus nem változik, még akkor sem, ha a képek kezdenek fakulni. Talán, ha elég sokat megy majd nélküled, talán ha elég messzire, elég gyorsan, akkor meg tudja zavarni a szívdobogást. Ami végül elfárad és visszatér a régi ütemébe. Ám ez még nem most van, és nem is holnap lesz....

Balatoni Magdolna

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock