De mi van velünk, akik a valódi élet drámáival küzdünk minden nap? Egyáltalán, harminc fölött lehet még barátkozni?
Költözés, házasság, gyerek, kinevezés, elvonulás - annyi minden történik az életünkben, és mire felocsúdunk, már csak azon kesergünk, hogy hova lettek a barátaink. "Búcsú a barátság aranykorától", így aposztrofálják a szakértők a harmincas éveink elejét, amikor beüt a krach: főnökök, szülők, házastársak leszünk. Megváltoznak a prioritások, nincs már idő laza csevejre egy tejeskávé mellett. Maradnak a szórványos Messenger-üzenetek és az évi kétszeri kötelező telefonbeszélgetés. Egyöntetű vélemény, hogy a barátokat a húszas éveinkben szerezzük.
Rengeteg időnk és lehetőségünk van, jönnek a közös élmények, őrültségek, többen is elfoglalják szívünkben az öribari posztot. Fotók, levelek és rengeteg emlék segít abban, hogy a gyerekkori barátságokat idealizáljuk, és úgy gondoljunk rájuk, mint egyszeri és megismételhetetlenre.
Az igaz baráttal kölcsönösen kereshetjük egymást bármikor, támaszkodhatunk egymásra, vagy csak élvezzük a másik társaságát. Márpedig erre az érzésre mindig szükségünk van, tehát miért ne lehetne barátkozni egy későbbi életszakaszban is? Számos barátságot kötöttem harminc felett, szorosabbat, lazábbat, de egyszer sem éreztem nehéznek.
Pedig nem én vagyok a barátságos ember mintapéldánya. A kémia azonban nemcsak párkapcsolatra, hanem barátságokra is igaz: vagy működik, vagy nem. Kötöttem barátságot új munkahelyen, közös hobbi űzése során, nyelvtanuláskor, véletlenszerű találkozáskor, szóval, a módszerem spontán, de sokrétű volt. Ahogy a barátságaim is: miként egy partnertől sem vártam el mindent, úgy egy barátomat sem terheltem irreális elvárásokkal. Terheltem persze mással, ez azonban egy másik cikk témája.
Nem állítom, hogy a barátságok csak úgy megmaradnak. A párkapcsolati közhely, miszerint bele kell feccölnöd minden energiát, itt is érvényes. Hálás vagyok a 30 felett megszerzett barátaimért, mert inspiráljuk és tiszteljük egymást, számíthatunk a másikra. Közös az érdeklődésünk, remek utazópartnerek, ja és bírják a humorom.
Ugyanezekért hálás vagyok a 30 alatt szerzett barátaimért, csak nekik jutott belőlem rengeteg kamaszkori vagy még korábbi hülyeség is. Az első másnaposság, a szoba majdnem felgyújtása, közös nyelvezet - és ők voltak az álleszbikus párok is a diszkóban, ha a helyzet úgy kívánta...
A témák mára megváltoztak: toljuk tovább a gyerekvállalást, mi legyen a nyugdíjjal, hagyjuk a francba ezt a diétát? És igen, mi is változunk, ami nem baj. Fel kell ismerni a folyamatokat, majd beszélni róla kávé, zöld tea vagy pezsgő mellett. A felnőttként kötött barátságok ugyanolyan értékesek, mint a gyerekkoriak, még akkor is, ha valakinek drasztikusan megváltozik az élethelyzete. Nem a távolság, a szülés vagy az új munkahely teszi tönkre a kapcsolatot. Hanem az érzés, amikor a kijelzőt meglátva arra gondolsz: jó, jó, majd holnap... talán.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.