Minden nővel szemét leszek, amiért becsaptál!

Te voltál az utolsó, akit a bizalmamba fogadtam, akinek megnyitottam azt a kaput, amin veled együtt is csak pár arra érdemes léphetett be. Én már nem fogom újra elölről kezdeni az építkezést, nincs már erőm talpra ugrani és elindulni egy új élet felé. Veled még megosztottam az érzéseimet, de te keményen visszaéltél a bizalmammal, súlyosan megrongáltad azt, amire vigyáznod kellett volna. A "kiskertből", amibe bejöhettél, két kézzel, tövestől tépted ki a virágokat, az árnyat adó fákat pedig mind kivágtad, hogy azzal fűtsd fel rideg lelkedet.

Az érzelmeket csírájában fogom elfojtani. A legkisebb szikrát is eloltom, nehogy újra mindent elsöprő tűz legyen belőle. De ezt nem mondom meg a másiknak. Hagyni fogom, hogy szeressen, bár én nem fogom tudni viszonozni, de eljátszom majd a hős szerelmest. Aztán, ha kényelmetlennek érzem a kapcsolatot, simán kilépek belőle. Nem fog érdekelni, hogy kinek milyen lelki sérülést vagy törlést fogok okozok a tettemmel.

Aztán továbblépek. Miért ne tehetném?! Felnőtt ember vagyok, azt teszek, amit akarok. Szerettem már épp eleget, elégszer odaadtam a szívem, a lelkem. Mostantól a józan eszem és annak akarata szerint cselekszem. Tanultam az élet kőkemény leckéjéből, és ezentúl pont úgy fogok élni, ahogy az nekem tetszik. Mostantól csak én számítok - mert te voltál az utolsó, akit szeretni tudtam...

Molnár csanád novellája.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock