Meggyűlöltek a barátaim, mert sok pénzem van!

Ő maga pedig egy lakást kapott az anyukájáéktól. És ez így van jól, mondja. Na de másoknak ez egy cseppet sincs ínyére...

Megszólják érte az ismerősei, a baráti köre pedig rosszalló irigységgel tekint rá. Legalábbis ezt olvassa ki a tekintetükből, amikor vendégül látja őket az otthonában. Harmincévesen már adott a kocsi, a lakás, és ez szúrja mások szemét. Hiszen ahogy mondja, a többiek még mindig albérletben laknak, és irigyek arra, hogy nekik már ebben a korban megvan mindenük.

A tökéletes kis életét beárnyékolja ez a fajta hozzáállás. Miközben hallgatom, vegyes érzések kavarognak bennem az elmondottakkal kapcsolatban. Mert egyrészt igazat adok neki abban, hogy az irigység megkeserítheti az életet. Azét is, akit irigyelnek, és azét is, aki irigy... Azonban sajnos időnként teljesen természetes emberi reakció, és nem teljes mértékben elítélhető.

Na de Edina és a párja sem tehet róla, hogy a szüleik anyagi biztonságot tudtak teremteni a számukra. Mégis hányan utasítanák ezt vissza, mondván, hogy nem, köszönöm, én inkább gürizek életem végéig? Közben meg elmegy mellettük az élet, mert minden kis megtakarított pénzt hiteltörlesztésre kell fordítani. Reprezentatív felmérések nélkül is merem állítani, hogy kevés lenne az olyan ember, amelyik így döntene.

Egy nagyon gazdag férfitől hallottam egyszer, hogy nekik már csak a saját köreikből vannak barátaik, mivel az életstílusuk nem is tenné lehetővé, hogy másfélékkel barátkozzanak. Hiszen honnan lenne másoknak pénzük azokra a luxusutakra, azokra a programokra, amik az ő életükhöz hozzátartoznak? Azaz mikor és hol töltenének el együtt bármennyi időt is? Mit mondjak, nem volt szimpatikus az illető, ugyanakkor elgondolkodtatott. Volt valamennyi igazság a szavaiban.

Vajon Edináéknak is csak olyanokkal kellene barátkozniuk, akik ugyanolyan anyagi körülmények között élnek, mint ők? Vajon gátat szabhat a barátságnak az anyagi háttérben mutatkozó drasztikus különbség? Vívódásom során nem jutottam dűlőre. Mert a szívem azt diktálta, hogy nem, nem kellene, hogy ez megtörténjen, az eszem azonban az ellenkezőjét súgta.

Azt hiszem, mindenkinek a saját értékrendszere szabja meg, kivel barátkozik, és Edinának sem adhatok tanácsot ebben a kérdésben. Még csak azt a közhelyet sem mondanám neki, hogy "ha irigyek, nem is a barátaid", mert óva intenék mindenkit az általánosítgatásoktól. Hiszen emberek vagyunk, és hibázunk. De ha már az egészséges irigység átmegy rosszindulatba, akkor neki is érdemes elgondolkodnia azon, kiket érdemes ezek után meghívnia az otthonába.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock