Hiába próbáltam, nem tudtam véget vetni a kapcsolatunknak.

Nálam nincs különbség a nappal és az éjszaka között, a munkaidőm tizennégy-tizenhat órából áll, és még akkor sem azért hagyom abba, mert úgy érzem, mára eleget teljesítettem. Csak a sötét irodaház emlékeztet arra, hogy ezt a napot végre be kell fejeznem... Közben pedig tudtam, hogy otthon vársz rám ragyogó szemekkel, meleg öleléssel, reményteli álmokkal, hogy mindez egyszer majd megváltozik, az életünk pedig könnyebb és nyugodtabb lesz.

De lehetetlen volt elfelejteni téged, még a próbálkozás is hasztalannak tűnt, hogy kiverjelek a fejemből... A naptár folyton rád emlékeztetett, Valentin-napon, a születés- és névnapokon, ahogyan a jeles ünnepeken is, melyeket mindig csodás meghittségben töltöttünk - hiszen emlékezetessé varázsoltad őket! Ha meghallottam a keresztnevedet, felragyogott a szemem, ugyanakkor végtelen szomorúság töltött el.

Mert hiányoztál az életemből, annak minden percéből. Hiába mosolyogtak rám más nők, próbáltak meg a helyedbe lépni, nem engedtem a csábításoknak. Biztos voltam benne, hogy te sem akarsz pótolni engem senkivel. Idővel beláttam, hogy hiába akartam jót neked, csak azt értem el, hogy a döntésem miatt mindketten szenvedünk.

A szerelem keltette életre, a lelkem pedig azonnal támogatta a döntést, hogy szakítsak több időt magunkra. Rájöttem, hogy nem attól lesz biztos a pozícióm, ha mindig ott vagyok a munkahelyemen, akkor is, amikor más már otthon van a párjával. Hogy akkor teszek jót magammal és veled is, ha most egy kicsit hátrébb lépek, a munkát az irodában hagyom, az ott töltött órák számát pedig csökkentem.

Mert hiába löktelek el, nem mondtál le rólam, végig hittél bennem és bennünk! Az én erőm belőled táplálkozik, a figyelmedből, kedvességedből, szerelmedből. Köszönöm, hogy visszahívtál az életedbe, hogy csak a kezemet engedted el, de a szívemet sosem. Életem legnagyobb hibája volt, hogy elmenekültem... Neked köszönhetően most már nem a fejem felett gyülekező sötét felhőket látom, hanem az örök ragyogást, amelyik előbb-utóbb áttör rajtuk. Ez a fény te vagy számomra!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock