Marika néni, a szobatársa befáslizott visszeres lábát is megszemlélte, de a férfi még mindig nem érkezett meg. "Na nem jön?" - kérdezte az idős nő, miközben előhúzott egy szál paprikás szárazkolbászt a dugidobozából, és eltörte azt. "Itt van egy darab - nyújtotta a nő felé, látván annak csalódott ábrázatát. - Ez majd megvigasztal."
A diétás szanatóriumi kosztot ugyanis gyakran tepertővel, házi kolbásszal, szalonnával egészítette ki, így előfordult, hogy erőteljes kolbászszag lengte be a közös szobájukat. A nőt most azonban ez a legkevésbé sem izgatta. Már az sem érdekelte, hogy a ruháján nem a korábban magára permetezett drága parfüm, hanem enyhe kolbászszag uralkodik majd.
A telefonért nyúlt, és beütötte Ákos számát. A telefon kicsengett, majd berregett és berregett, de süket fülekre talált. Biztos nem hallja, mentegette a férfit, ami a körülmények ismeretében nem volt túl hiteles magyarázat, inkább csak a saját maga megnyugtatását szolgálta. De nem merte folyamatosan hívni, nehogy rámenősnek tartsa a másik. Így várt, hiszen mi mást tehetett? A többiek ma kirándulni mentek, ő pedig nem tartott velük, hanem puccba vágta magát, hogy Ákossal találkozzon.
A testhez simuló miniruha nem volt éppen egy szanatóriumi viselet, így aztán úgy döntött, a szobában marad. Az nem lehet, hogy Ákos minden értesítés nélkül ne jöjjön el. Olyat rendes ember nem csinál, még akkor sem, ha nem szíve hölgyéhez igyekszik éppen. Pedig már eddig is bőven voltak jelek a megbízhatatlanságával kapcsolatban. Na de a vészcsengőt ő is - mint a legtöbb ábrándos lelkű nő - kikapcsolta. Nem akarta látni a férfi nem túl előnyös tulajdonságait, hiszen tudta, hogy azok a kapcsolatuk útjában állnak majd.
Amíg várt, ismét számba vette a szoba ódon berendezési tárgyait, majd Marika néni szemébe pillantott, melyben sajnálat csillogott. Próbált könnyedén viselkedni, mint akit nem bánt a másik férfiatlansága. Pedig igenis nem férfi az olyan, aki nem mer a másik elé állni és megmondani neki, hogy meggondolta magát. Ráadásul ezt még megspékeli a mai távolmaradásával. De csak bosszantották a történtek, ezért - mivel a telefon már ki sem csörgött -, sms-t is írt, melyben magyarázatot kért. Hasztalan.
Mindez négy éve történt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az ő élete is kezdett a megfelelő mederbe terelődni, mikor is üzenet érkezett: "Szia! Rég jártál felém. Szeretnélek látni." Megdörzsölte a szemét, hogy jól lát-e. Ákos volt az. Nem érzett semmit, csak felháborodást. Vajon már senki sem áll szóba vele, hogy előszedi őt a múltból? Kifogyott a nőkből? És hogy van bátorsága csak így felbukkanni?!
Mert most ismét ugyanaz történt, mint ami az ominózus eset előtt korábban is előfordult egyszer. Magyarázat nélkül eltűnt, majd egyszer csak - szintén magyarázat nélkül - előkerült. Nem, neki nem kell egy ilyen ember, aki ennyire gyáva a vállalni a tettei következményeit! Hagyta hát, hogy válasz nélkül villogjon az az üzenet a képernyőjén.
Majd jött még egy: "Szép álmokat!" Mit kezdjen ő ezzel? Szánalmat érzett csupán, semmi mást, és már a magyarázat sem érdekelte. Nem, ő nem az a nő, akit csak úgy újra előhúzhat a másik a tarsolyából, amikor éppen kedve szottyan. Így aztán fogta az üzeneteket, a kukába helyezte őket, majd nyomott még egy végleges delete-et, és életének ezt a fejezetét eltette a "lezárt akták" fiókba.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.