Egy anya, aki az egyetlen nő akart lenni a fia életében

Mindent olyan jól kitalált, olyan jól eltervezett, szinte már abban a pillanatban, amikor a szülőszobában a kezébe adták Csabikát. Ott feküdt a mellén, ráncosan és vörösen, és akkor megértette: vége a magánynak, a kiszolgáltatottságnak. Kapott egy embert, aki örökre csodálni és imádni fogja.

Akitől végre nem ő függ, hanem az függ tőle. Aki mindig mellette marad, és sosem hagyja el - már ha ügyes lesz, és jól irányítja a dolgokat...

Óvodás korában még minden jól ment, elég volt kényeztetnie a kicsit. Bármit megtett, bármit megvett, bárhová elvitte, a programok előtt pedig minden alkalommal azt mondta az elkerekedett szemű, elbűvölt fiúcskának: "Látod? Anya ezt is elintézte. Mindent megkapsz tőlem, nincs más dolgod, csak hogy szeress!" Összetartó, felbonthatatlan szövetséget alkottak - amit féltékenyen őrzött, és senkit nem engedett be, még egy pillanatra sem.

Az óvónőkkel szűkszavú és elutasító volt, hamar elérte, hogy megutálják, így a fiával se legyenek olyan kedvesek, mint a többi gyerekkel. Hadd tanulja meg Csabika, hogy a szeretetet csak otthon kaphatja meg!

Iskolás korában örök cinkostársa lett a tanárok elleni harcban. Megcsinálta helyette a házi feladatot, bement balhézni a rossz jegyek miatt - mert szerinte a pedagógus hibája volt, ha a gyerek nem tudott valamit. Megvette a legújabb technikai kütyüket, a legdivatosabb ruhákat. Az osztály kiskirályává tette Csabit, ugyanakkor gondosan ügyelt rá, hogy az eszébe vésse: a többiek egy pillanatig sem érnek fel hozzá.

Forrás: Shutterstock

12 éves koráig minden csodás volt. Aztán jött a rés a pajzson: amikor egy nap kézen fogva lépett ki egy kislánnyal az iskolakapun. Nézte őket, ahogy félszeg zavarral sétálnak kifelé, egymás kezét szorongatva, és már tudta, hogy új korszak következik. Új kihívások, új küzdelmek. Mert eszében sem volt odaadni ezt a tökéletes fiút valami buta kislánynak, később meg egy számító nőcskének, hogy az majd elvegye tőle, és a saját játékszerévé formálja.

Ő sem engedett be az életébe egyetlen férfit sem, mióta anya lett. Nem kellettek, nem volt rájuk szükség - úgyis hűtlenül elhagyta volna mind. Valamiért nem bírták a gondoskodását, a figyelmességet, amivel elárasztotta őket.

Most meg lányok jöttek, hogy közéjük álljanak - de ő felvette a kesztyűt. Sokuknál egyszerűen elültette Csabika fülébe a bogarat: túl csúnyák, túl buták, túl kövérek. "Nem kell leragadnod egynél, te többet érdemelsz" - biztatta álnokul a fiút, így némelyik lány maga lépett le, amikor rájött, hogy a jóképű barátja hülyének nézi.

Még középiskolában is működött a dolog - emlékezett vissza szomorkásan. Döcögősen, de működött. Aztán jött az egyetem, amitől a legdurvább trükkjeivel sem tudta eltéríteni Csabit - és a kollégium mindent megváltoztatott. Már nem volt ott minden pillanatban, hogy befolyásolja a fia gondolatait. Barátai lettek, akik szerették és törődtek vele, tőle pedig egyre jobban távolodott.

Mégis, Réka megjelenése tette be a kaput - az a számító ribanc örökre elrabolta a fiát. Semmilyen bomlasztó ötlet vagy taktika nem működött, pedig mindent bevetett. Felkutatta a lány kompromittáló rokonait, rámutatott, mennyire átlagos a külseje, hangoztatta, hogy a cukorbetegsége miatt nem fog tudni gyereket szülni... De Csabit egyik sem érdekelte.

Utolsó próbálkozásként bedobta a szívpanaszokkal kórházba kerülés kártyát: "A sok stressz, fiam, de ne gyere haza, semmi szükség rá, maradj csak a drága szerelmeddel!" Csakhogy ez sem használt.

És akkor rájött, hogy vége. Az utolsó húzása törvényszerűen ehhez az órához, ehhez a perchez vezetett. Most üres tekintettel üldögélt a néma lakásban - Csaba nemrég pakolt össze és ment el, végleg. Aztán egyszer csak felkelt, mert rájött, nem ülhet itt örökké. A fia nincs többé. Újra szereznie kell valakit, akinek ő a mindene.

Talán örökbe fogadhatna egy gyereket. Vagy elmehetne idősgondozónak... Még nem tudta, mihez kezd, de úgy érezte, egy pillanatig sem bírja egyedül, ezért úgy döntött, kezdetnek mindenképp beszerez egy kutyát. Mindegy, milyen lesz, hosszú vagy rövid szőrű, kicsi vagy nagy - biztos kicsit megvigasztalja. A lényeg, hogy jól idomítható legyen...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?