Minden, ami mások szemében hibás, az kiesik a szórásból. Igen, vannak már plus size modellek, akik hatalmas karriert futnak be, de ettől függetlenül ők is kapnak hideget-meleget az emberektől. Igen, ma már a "40 az új 30", de a férfiak mégis inkább a fiatalabb lányokat próbálják meg behálózni. Igen, a társadalom hirdeti az esélyegyenlőséget, de egy testi hibával rendelkező személy mégsem talál olyan könnyedén párt magának.
Ám ahogy keresgéltem a komment szekció fertőjében, rájöttem, hogy vannak emberek, akik szerint még csak "hibásnak" sem kell lenned ahhoz, hogy labdába se rúghass. Ugyanis már akkor esélytelenként fogsz bolyongani a párkeresés útvesztőjében, ha nem vagy extrém módon szép, és elmúltál 20. Ennyi, a babaarcú fiataloké a világ, ezért ha idősebb vagy, és egy kevésbé előnyös - vagy csak átlagos - külsővel áldott meg a sors, akkor inkább húzd le magad a wc-n!
Miért gondolkoznak így sokan? Hiszen akik ilyeneket mondanak, nyilván legbelül tudják, hogy ők sem tökéletesek, ahogy azzal is tisztában vannak, hogy ezer és ezerféle ember él a Földön. Nem rajtunk áll, hogy milyen testbe születünk.
A szerelem valóban csak a szépeknek jár(na)? Nem! És ha a genetikai lottón nem is nyerünk, az igenis rajtunk múlik, hogy mit érünk el az életben. Ugyanis azok által, amikért küzdünk és amiket megvalósítunk, egyre többek leszünk. A tapasztalatok bölcsebbé, a tanulás műveltebbé, a jócselekedetek empatikusabbá, a csalódások erősebbé, a megélt évek pedig magabiztosabbá tesznek minket. Azaz a fejlődésünk folyamatosan növeli az értékünket - nemcsak önmagunk szemében, hanem a társadaloméban is.
Nem véletlenül buzdítanak minket már gyermekként is arra, hogy tanuljunk: minél több hangszeren játszol, minél több nyelven beszélsz, minél több helyre utazol, minél több embert ismersz meg, minél több ízt kóstolsz, annál többet tudsz, annál többet tapasztalsz, annál többet "érsz". Mind a munkaerőpiacon, mind pedig a párkapcsolatban.
Úgyhogy ez most lehet, hogy gőgös és nagyképű lesz tőlem, de igenis válogatni fogok. Mert nem azért dolgoztam magamon hosszú évekig, hogy aztán beérjem valakivel, aki csupán lustaságból még egy szalmaszálat sem képes keresztbe tenni a saját fejlődéséért. Jogunk van a döntéshez, hogy olyan magasra tegyük a lécet, amilyenre mi szeretnénk. Nem szabad túllőni a célon, ám alább adni sem. Ahogy az élet más területein, itt is érdemes megtalálni az arany középutat.
Viszont a társadalmi nyomás hatására hajlamosak vagyunk azt érezni, hogy egy kis súlyfelesleg miatt, vagy 30 fölött már nem érünk annyit, mint más. Pedig nem hiába van a mondás, hogy "Egy bizonyos szint felett már nem megyünk egy bizonyos szint alá." És ezt értse mindenki úgy, ahogyan szeretné!
Én nem gondolom magamról, hogy azért, mert vannak testi hibáim, és már nem vagyok ropogós huszonéves, be kellene érnem akárkivel. Mert bár gurulva közlekedem, edzeni járok, hogy jól érezhessem magam a bőrömben. Mert bár több évet ki kellett hagynom az iskolából a műtéteim miatt, végül elmentem egyetemre. Mert ugyan lassan haladtam a nyelvtanulással, de végül csak sikerült két idegen nyelvet is elsajátítanom. Mert igaz, hogy kerekesszékesként korlátozottabbak a lehetőségeim az utazás terén, mégis bejártam fél Európát.
A képességeim és tapasztalataim alapján megérdemlem azt a párt, akivel passzolunk egymáshoz, megérdemlem, hogy megtalálja a borsó a héját. Én mindig is dolgoztam a saját fejlődésemért. Te mit tettél ma érte?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.