Levél az utánam következő nőnek - a fiam új "mostohájának"

Neked már nem kellene írnom, hiszen nem is vagyunk kapcsolatban. Nem is leszünk, remélem. Nem szeretnék veled beszélni, sőt, bemutatkozni sem. Valószínűleg már úgyis csekkoltál a Facebookon, mint ahogyan én is téged. Nekünk ismerősnek sem kell lennünk.

Amikor majd találkozunk, örülni fogok, mert már sok jót mesélt rólad a fiam, ennél több nem kell. Bár eszembe jutott, hogy milyen gáz, hogy te úgy ismersz engem, mint a szerelmed exét. És csak bízhatom abban, hogy nem csak rosszat mondott rólam.

Amúgy most jöhetne a levelemnek az a része, ami arról szól, hogy milyen nehéz volt nekem egy olyan "utánam következővel", akinek az volt a célja, hogy tönkretegyen. Hogy ellehetetlenítsen erkölcsileg és anyagilag is, és még a gyerekem is el akarta üldözni. Majdnem sikerült neki. De csak majdnem. De mivel kétszer ugyanaz nem történhet meg velünk, rájöttem, hogy ezen vekengeni teljesen felesleges.

Nem fogok előre rettegni, hogy te majd milyen rossz dolgokat fogsz csinálni, mert az előző "utánam következő" azt tette! Dehogy! Csak elrontanám a napjaimat. A lelki békém ennél többet ér. És a körülmények is megváltoztak. A gyerekem már tizenhat múlt, már nem lehet manipulálni, és remélem, az apját sem.

Soha többé nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy barátkoznom KELL az "utánam következővel". Igen, nekem belső kényszer volt. Úgy éreztem, hogy jobban teszem, ha jóban leszek vele, hogy ne érezze azt, hogy bántania kellene a gyerekem. Mégis megtette. Persze nem úgy, hogy fogta és megverte, vagy jól leugatta. Hanem például úgy, hogy amikor náluk volt láthatáson, csak úgy telefonálhatott velem, hogy a telefon ki volt hangosítva, én nem tudtam róla, és ő is ott ült. Nem értettem, hogy ez mire volt jó.

Már tudom. Bizonytalan volt. Meg lelkiismeret-furdalása. Rossz dolog szeretőnek lenni. Ez így azért nem igaz. Jó és izgalmas szeretőnek lenni, ha ez mindkét felet kielégíti. Mármint a státusz. Mert egy idő után sértő tud lenni, hogy a szerető "csak" titkos. Ő meg olyan típus volt, aki a tiszta helyzetet kedveli. Ismerem a fajtáját.

Forrás: Shutterstock

Azt akarja, hogy döntsön már a másik. Így vagy úgy, de határozzon. Persze azért úgy, ahogyan neki jó. De ha dönt is, és őt választja - ahogyan a volt férjem döntött -, neki az sem elég. Mert azt akarta, hogy a múlt szűnjön meg, tűnjön el. Vagyis én - és a gyerek is. Egyszer elmondta, hogy nem bír semmit elviselni, amihez én hozzáértem. Ezért költöztek el a házból, ami a volt férjemé lett. Aztán el is adták, sőt, még a városból is elköltöztek.

Ezért nem szerette a gyerekemet. Aki annak volt az élő bizonyítéka, hogy mielőtt ő a volt férjem életébe került volna, történtek fontos dolgok velünk. Azért felmerült bennem az, hogy ha semmit sem bír elviselni, amihez közöm volt, akkor hogy tud együtt élni a volt férjemmel...?

Persze kiderült, hogy sehogy. Már régen elváltak. Kapcsolatuk évei alatt végig rettegett. Rettegett, hogy valaki elszereti ezt a férfit. Ezért akart mindent irányítani. Hogy ne legyen a férje életében egy olyan pillanat sem, amiről ő ne tudna. Ezért intézte helyette a fiam láthatását - persze csak "segített", mert az apja nagyon elfoglalt volt. Ezért harcolt a kizárólagos figyelemért. Félt attól, hogy ahogyan ő szerezte meg ezt a férfit, pont ugyanúgy fogják tőle is elvinni.

Meg tartott attól is, hogy én mint ex, nem engedem el. Pedig elengedtem mint férj, mint barát, mint férfi, mint ember. Csak egyvalamiben nem voltam hajlandó elengedni: mint apa. Úgy gondoltam, hogy pusztán azért, mert mi nem élünk együtt, az én fiamnak ő marad az apja. Akkor is, ha az új feleség azt kéri tőlem, hogy "engedjem" azt, hogy az ő gyerekeinek legyen az apja. Már a kérést sem értettem. A mi gyerekünknek én soha nem akarnék más apát.

Akármilyen is az az apa. Egymást választottuk, közösen vállaltunk gyereket, ezen nem lehet változtatni. Sőt, azt sem akarom, hogy más férfi nevelje. Mert nevelni nekem és az apjának kell. Az én új vagy az ő új párjának ez nem dolga, csak annyi, hogy elfogadja. Hát, az "utánam következőnek" ez nem sikerült. Szóval, én tőled, a "kettővel utánam következőtől", csak jót várok, és hiszem, hogy így is lesz!

Ölellek, Edit

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?