A régmúlt asszonyai még ismerték a titkokat!

"Látod? Nem kell siettetni a dolgokat, annak soha nincs jó vége. Minden pont akkor fog eljönni, amikor az ideje van. Se előbb, se később" - mondta életem első életmód-tanácsadója, a nagyanyám.

Az istálló falának árnyékában ültünk a padon, mellettünk a földön halomban állt a kertből leszedett mák, azt tisztítottuk. Egy éles késsel kettévágtuk a mákgubót, és kis vájlingba szórtuk a fekete magjait. Tíz éves voltam, és utáltam, hogy ezt kell csinálnom. Nyári szünet volt, annyi fontos dolog várt rám... Hintázás, labdázás, kézenállás, vagy például az a mezei cickány család, amit délelőtt találtam a szomszédos üres telken, és a mama ágya alá dugtam őket egy dobozban.

Igyekeztem hát hamar túlesni ezen a "kényszermunkán", de a nagy sietség ára az lett, hogy kétszer annyi ideig tartott. A kapkodásban olykor összeroppantottam a gubót, és a vájlingban nemcsak a mákszemek gyűltek, de az ocsú is.

Ekkor mondta mama a fenti mondatot, miközben összeszedelőzködött, és bement, hiszen ő már készen volt. Én meg - a turbó Hamupipőke - válogathattam a mákszemek közül a szemetet.

Mérges és szomorú voltam. Haragudtam az egész világra. Csak az nyújtott némi vigaszt nagy bánatomban, hogy kihallattszott mama ajvékolása, amikor azzal kellett szembesüljön, hogy egy hatfős cickány család dorbézol a házban. Sok időre volt szükségem, amíg megtanultam, amire akkor megpróbált rávezetni mama: hogy türelemmel és kitartással haladjak a céljaim felé, mert nemcsak az elszánt akarat a fontos, hanem a mód is.

Azokban az időben ők voltak az életmód-tanácsadók. Anyák, nagyanyák, na meg Juliska, Mariska,Annuska néni, akik esténként a ház előtti kispadon ülve adtak - minden témára kiterjedő - útmutatást az élethez.

Forrás: Shutterstock

 

Például: "Tiszta ruha, meleg étel, jó szó." Ez volt a jó házasság titka, és bár a mi életünk már bonyolultabb, mint a felmenőinké volt, azt hiszem, az alap még mindig ugyanez.

"Abból főzzél, ami otthon van, semmit ne dobj ki!" - mondták. Ma erre a mondatra céget lehet alapítani, zero waste életmódnak nevezni, és úgy tenni, mintha feltaláltad volna a spanyolviaszt... De legtöbbször tanulságos történeteket meséltek. Sztoriztak az egyszeri emberről és az egyszeri asszonyról, akik valami butaságot vagy helytelent követtek el. Azt szorgalmazták, hogy tanulj mások hibáiból, és ne kövesd el te is ugyanazokat.

Azok a tanácsok, amiket gyerekként hallottam tőlük, ma is naponta szembejönnek velem, idézetes képek formájában vagy világraszóló újdonságként tálalva. Egy kivétellel. Ők soha nem mondtak olyat, hogy "Légy önmagad!", vagy "Soha ne törődj másokkal, csak éld az életed!"

Ők éppen az ellenkezőjét mondták. Azt, hogy alkalmazkodj a közösséghez, annak a része légy. Érdekeljen az, hogy mások mit mondanak és gondolnak. Tiszteld mások gondolatait és véleményét, ha azt akarod, hogy a tiédet is tisztelettel fogadják. Arra tanítottak, hogy nem hagyhatod figyelmen kívül a körülötted lévő világot, mert annak szerves része vagy.

Az elődeink nem voltak olyan nagyon mások: ugyanúgy éreztek, szerettek, gyűlöltek, veszekedtek és kibékültek, ahogy a mostani emberek. Mégis olyan tudásnak a birtokában voltak, amit mi - a reklámszlogenek filozófiáján serdült generációk - már rég elfeledtünk. És ahogy azok a régi életmód-tanácsadók kezdenék a történetet: "Hallottál már az egyszeri emberről, aki nem tudta, hogy az önzés erdején keresztül nem visz út a boldogság mezejére?"

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek