A legkegyetlenebb harcos is vágyott a szerelemre!
Szeretném elmondani, hogy nem vagy egyedül, ha fáj. Az elmúlt évezredek során emberek milliói jöttek-mentek ezen a fura bolygón, és ha valami közös volt bennük, hát az a sóvárgás volt a szeretet, a szerelem után.
Azt hiszed, csak a galamblelkű férfiak voltak így? Ugyan. Spárta, Róma, Egyiptom - mindegy, hová vetette a sors: a legkegyetlenebb harcos is vágyott egy cirógató kézre, amelynek érintésétől megszelídülhet. Úgy csatolta fel a páncélt, hogy halálos szerelem dúlt a szívében - és azzal a kézzel írt szerelmi vallomást egy gyűrött papirosra, ami nem sokkal előtte kardot szorított és emberéleteket tizedelt...
Azt hiszed, a nők közül csak az ártatlanok tudtak szeretni? Dehogy. A legszemérmetlenebb kurtizán is álmodott egy férfiról, aki egyetlenként imádja és szerelmével feloldozza a bűnei alól. Talán meztelenül táncolt az asztalon, de a vendégek izzadt teste alatt hamis sikolyok hagyták el az ajkát. Sóvárogva várta a csodát, hogy álmai lovagja magával ragadja és egy új élet méltóságával ajándékozza meg...
Ma más világot élünk, de embernek születtél: ugyanazok a késztetések hajtanak, mint a 2000 évvel korábbi elődeidet. Ne csodáld, ha néha kínoz a magány! Ha a modern kor szabadságában tévelyegve valami ősi ösztöntől űzve hirtelen semmi másra nem vágysz, minthogy valaki sziklaszilárd bizonyossággal állítsa: kellesz neki, mert számára te vagy a világ.
Olyan ez, mintha egy tátongó, mély üreg nyílna meg a belsődben, amely pokoli fájdalommal mélyül és mélyül, míg végül az agyad követelőzve kiáltja: "Csinálj valamit!" Ekkortól semmi más nem számít. Munka, pénz, siker - unalmas pótcselekvések. Egyvalamire vágysz csak, hogy végre megtaláld, akit melléd rendelt a sors.
Szar érzés? Kínzó? Félelmetes? Tudom, mintha elvették volna a kontrollt. Kicsinek érzed magad, elkeseredsz - vagy ellenkezőleg, felszívod a mellkasod, hogy bizonyítsd az erőd. A játékot azonban mindenképp végig kell játszani, akkor is, ha senki nem garantálja a happy endet. Közben pedig örülni kell annak, ami van, akkor is, ha a szívedben tátongó szakadék megpróbálja felzabálni a reményt. Valójában hétköznapi, ami történik: érzel és vágysz. Egyszerre fájó és nagyszerű képesség...
Mindegy, hogy egy megromlott kapcsolat romjait lapátolod, plátói szerelem terhét nyögöd vagy a magány ködében tapogatózol - mindegyik cipőben jártak már előtted. A történelmet sikerre vagy kudarcra ítélt szerelmek sora szőtte át, és bárhogy is alakultak, a többség túlélte. Te sem vagy gyengébb, szóval, bárki is vagy, üdv a pályán! Lehetsz modernkori harcos, szűz vagy érző szívű kurtizán, a játszma elkezdődött - és csak akkor lesz vége, ha örökre behunyod a szemed.
Nyitókép: Shutterstock