Kivel töltenéd el életed utolsó óráit?

Egy felmérésben haldoklókat kérdeztek meg arról, mit csináltak volna másképp az életükben. A legtöbben azt válaszolták: több időt töltöttek volna a szeretteikkel. Sokkoló mondat, hiszen valószínűleg hatalmas fájdalom, megbánás és felismerés rejlik mögötte.

Nehéz lehet ilyen gondolatokkal búcsúzni az élettől, mert azt jelenti: az illető csak utólag jött rá, hogy rosszul állította fel a fontossági sorrendet. Arról, hogy ki és mi fontos igazán az életünkben, nekem mindig egy film jut eszembe. Egy harmadrangú katasztrófa sztori, a címére nem is emlékszem, csak arra, hogy valami veszély fenyegette benne a Földet.

Amikor kiderült, hogy egy órán belül meghal mindenki, az egyik női szereplő a tengerparton élő apjához sietett. Ez a jelenet hagyott nyomot bennem: ahogy apa és lánya állnak a parton, csendben átölelik egymás vállát, és várják az utolsó percet.

Mert bármennyire giccses fogás volt is ez a rendezőktől, elgondolkodtatott: vajon mit tennék a valóságban, ha kiderülne, hogy mindennek vége? Ha valami miatt egy óra múlva megszűnünk létezni, és minden küzdelem, törtetés, vágy, harag, irigység, hiúság, ami az emberek többségét hajtja az életben, hirtelen értelmetlenné és fölöslegessé válna?

Kivel akarnám tölteni az utolsó perceket? Naná, hogy a szeretteimmel. Ha ilyen helyzet adódna, csak egyre vágynék: hogy a családommal együtt felmenjek egy közeli hegycsúcsra, ahonnan belátjuk a tájat. Megfogjuk egymás kezét és beszélgessünk - vagy hallgassunk, hiszen ilyen esetben talán már szavak sem kellenek.

Forrás: Shutterstock

Nem hiszem, hogy különleges lennék - szerintem az emberek többsége szintén a szeretteihez sietne. Azokhoz, akiket a hétköznapokban sokszor hanyagol, mert kész kell lennie a melóval, mert új projektre készül, hogy a pénzből majd menőbb kocsit vehessen. Akikről jól tudja, hogy valójában ők jelentik számára a legtöbbet a világon - mégis sokszor a háttérbe szorítja őket. Hidd el, te sem az ismerőseiddel akarnád tölteni az utolsó órát, még akkor sem, ha esténként velük csetelsz órákat, a családoddal való beszélgetés helyett...

Eszedbe sem jutna a helyes srác az edzőteremből/a szomszéd csaj, akinek olyan kurva jó teste van. Vagy a szemét volt osztálytársad, akivel folyton versengtek... Minden felületes emberi kapcsolat, amit szeretet helyett a hiúság, a vágy vagy az irigység táplált, érdektelenné és értelmetlenné válna.

Csak azokkal akarnál lenni, akik igazán sokat jelentenek neked. Megvan, kik ők, ugye? A szüleid, akik felneveltek. A testvéreid. A házastársad/szerelmed, aki évek óta melletted áll. A gyerekeid, akik a számára te vagy a világ. A családod.

Hogy miért fontos ez? Mert a cikk elején említett haldoklóknak már nem volt választásuk. Ők nem egy buta világvége elmélettel játszottak el képzeletben: az idejük valóban véget ért, a dolgok visszafordíthatatlanná váltak. Csak a fájdalmas, lelket tipró felismerés maradt, hogy mennyi olyan időt pazaroltak el, amit a családjukra szánhattak volna.

Mi viszont szerencsére élünk. Ezernyi inger bombáz minket a világból, ezernyi vágy és törekvés hajt előre. Ám az, hogy felállítsunk és betartsunk egy fontossági sorrendet, csak rajtunk múlik. Ha nem tesszük meg, annak nagy lehet az ára...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?