Évekbe telt, mire rájöttem: apám életét élem a sajátom helyett!

"Aliz, Aliz!" - ordítja valaki iszonyatos hangerővel. Az ajtóhoz ugrik, feltépi, hogy ki az, aki ennyire szólongatja, majd fürkészőn kitekint - és látja, hogy a szemben lakó szomszéd néni szólongatja a kutyáját.

Kis töpszli kutya, úgy néz ki, mintha egy debreceni kolbásznak négy lába lenne. A néni öreg, és érezhetően gond van a hallásával, mert teli tüdőből, hangosan hívja a kutyát, miközben ott van a lábánál. Ez is milyen? Szinte kísérti, hogy már megint olyan szomszédja van, akinek a kutyájának ugyanaz a neve, mint neki: Aliz.Mielőtt ideköltözött, a szülei szomszédjának a vizsláját hívták így. Hónapokba telt, míg megszokta, hogy ha a nevét hallja, az nem neki szól, hanem a kutyának.

Elég sok mindent kell megszoknia, veszi számba a dolgokat. Az új várost, az új munkahelyet, az albérletet, az egyedüllétet - és legfőképpen azt, hogy nem ehhez van szokva... Mert ő egy királylány. Vagyis volt. Az apukája egy szem okos és szép lánya, aki megvalósította az apja álmát és régész lett. Nem is tudta pontosan, hogy ő is akarta-e ezt - nem tudta szétszálazni az apai vágyat és az övét. Az apjának nem jött össze.

Szegény családba született, érettségiig taníttatták a szülei, de hogy még egyetemre is mehessen, az egyszerűen nem fért bele. Dolgoznia kellett. Tette a dolgát, és arról ábrándozott, hogy akkor legalább majd a fia régész lesz.

Aliz a három fiú után született. Az apja pici kora óta csodás és izgalmas történeteket mesélt neki az ókorról, főleg az akkori Egyiptomról. Minden este mesét mondott, amiben biztosan volt egy fáraó vagy egyiptomi isten, esetleg piramis. Mert a piramis egy csoda, mértanilag és építészetileg is, mondta az apja. Majd hozzátette: pont olyan, mint ő, tökéletes. Őt pedig a lenyűgöző történetek annyira magukkal ragadták, hogy már másodikos korában tudta: régész lesz. Az apja boldog volt.

Forrás: Shutterstock

Mivel itthon alig pár fővel indul a képzés, nagy dolog volt, hogy felvették, és nem is akárhová: a JATE-ra. A szülei boldogan tanítatták, ő boldogan tanult, csak abban nem volt biztos, hogy ezt most ki is akarja. Kinek az álma a régészet, az övé vagy az apjáé? Fogalma sem volt. Az egész élete erről szólt. Ám mi van, ha ő igazából orvos, közgazdász vagy légiutas-kísérő akart volna lenni?

Az apja életének a csúcspontja Aliz diplomaosztója volt. Hát, a lányáé nem. Örült, büszke volt, és szerette, amit tanult, de nem töltötte el túl nagy izgalommal, hogy mi történt évezredekkel ezelőtt. Ráadásul akkor még azt sem tudta, hogy munkájának a legnagyobb részét a papírmunka teszi majd ki: ha talál valamit, akkor azért, ha meg nem, akkor azért.

Évekig vívódott, hogy kinek is az élete a régészkedés. Az övé, mert ez a szakmája, és ebben is dolgozik - vagy az apjáé, aki soha nem lett az, de lélekben a régészek régésze? Aztán rájött. Ha egyáltalán felmerül benne a kérdés, hogy ő ezt akarja-e (vagy akarta-e valaha), akkor ez nem az ő útja. Ám nem olyan egyszerű megtalálni, hol is ez az út - azt sem tudta, merre keresse. Elhatározta, hogy Budapestre költözik, jó messzire a szüleitől, teljesen egyedül, és másik munkát keres.

Kipakolt a dobozokból. Csak azokat a cuccokat hozta el, amik közel álltak a szívéhez. A kedvenc könyveit, azért egy régészecsetet is - és a babáját. Ezt a játékot a nagyszülei hozták Szocsiból, igazi gyönyörűséges, óriási masnis Natasa baba. Ahogy elővette, hogy kiültesse a könyvei mellé, eszébe jutott: emiatt a baba miatt szeretett oroszul tanulni, emiatt lett nyelvvizsgája is, emiatt kezdett el szenvedélyesen olvasni ezen a nyelven. Aztán rájött, hogy megtalálta azt a dolgot, amit saját magától kezdett el csinálni, mert érdekelte... "Megvan az út!" - gondolta boldogan. "Már csak el kell indulni rajta."

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?